𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧
New Yorkba megérkezve Lando felhívta Micaht, amíg én azon voltam, hogy ne aludjak vissza. Fáradt voltam, fájt a fejem és a torkom is. Csak aludni akartam és kiérni a hideg levegőre, mert úgy éreztem, hogy megsülök.
- 10 perc és itt lesz Micah. - mondta Lando, mire csak bólintottam.
Az út nem volt több másfél óránál. Este kilenc óra van per pillanat, de ennek ellenére is rengetegen vannak. A légkör fojtogató volt. Már nem egy ember ütközött nekem, amikor egy reszketeg sóhaj hagyta el a szám.
- Jól vagy? - guggolt le elém Lando.
- Nem. - ráztam meg a fejem.
- Kimenjünk?
- Igen.
- Gyere akkor kimegyünk. - ragadta meg mind kettőnk bőröndjét. Lassú léptekkel haladtam mellette, miközben ő minden lépésemet figyelte. Kiérve a kellemes esti levegő jól esett, de továbbra is úgy éreztem, hogy megsülök.
- Jobb? - kérdezte aggódva.
- Kicsit, de még mindig úgy érzem, hogy felgyulladok olyan melegem van. - morogtam. Kezét a homlokomra téve húzta el a száját.
- Ilyen lázzal én is így érezném. - mondta sóhajtva.
- Ugh, biztos nem vagyok lázas. - löktem el a kezét.
- Madi az vagy. - préselte vonallá a száját.
- Hát hello kis család. Mi újság van? - ért ide Micah a kezeit széttárva.
- Nincs semmi. - bújtam az ölelésébe.
- Tényleg nincs semmi. - hördült fel Lando cinikusan.
- Csak nem baj van a paradicsomban drágáim? - kérdezte nevetve, miközben egy puszit nyomott a fejemre.
- Huh, te aztán forró vagy. - fogta kezei közé az arcom. - Jól vagy? - vizslatott a szemeivel.
- Persze csak egy kicsit megfáztam - bólintottam a kérdésére.
- Lando? - kérdezte a fiút, mire csak felhorkantottam.
- A hét elején fázott meg és mára lett talán a legrosszabb.
- Besúgó vagy. - motyogtam, mire ők csak felnevettek.
- Na gyere Miss. jól vagyok, de vagy van 40 fokos lázam. - karolt át az öcsém.
- 20 percre van a hotel, ahol szinte minden vendég megszáll. A próbáról sajnos lemaradtatok. - mondta gúnyosan mire egy halvány mosoly kúszott az ajkamra. - De, ami talán vígasztal, hogy közös hotel szobátok lesz. Anya mindenkinek úgy foglalt, hogy a kísérőjével lesz egy szobában. - mondta. - Most jól figyelj Norris. - szólt Landonak, aki érdeklődve figyelt rá. - Ha a nővéremhez érsz akár csak egy ujjal is a kanadai futam volt az utolsó, amin részt vettél.
- Ez miatt nem kell aggódnod. Nem fog semmi történni.
- Mindig ezt mondják azokban a béna romantikus filmekben, aztán 9 hónap múlva már a gyereküket tartják kézben. - mondta, mire felnevettem.
- És te drága öcsikém mióta nézel ilyen filmeket? Régebben ki lehetett téged kergetni ezekkel a világból. - tereltem a témát.
- Nem én nézem. Én csak bele vagyok kényszerítve. Hanna erőlteti folyton rám. - fintorgott.
- Gondolhatom mekkora erőszak lehet az.
- Na jól van ám, akadj most már le. - nyomta hátra a fejem az ülésben.
YOU ARE READING
𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /
Fanfiction" - Szia. - köszöntem, amikor mellé értem. Hangomra egy kicsit összerezzent és arrébb is lépett egy lépést, majd rám nézett. - Szia. - köszönt vissza egy kicsit félve. - Lando Norris, én vagyok az aki a reptéren majdnem fellökött. - nyújtottam kezet...