𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧
- Mit szólnátok, ha este elmennénk valahova? - kérdezte Carlos, mikor mindannyian a kanapén punnyadtunk. Tegnap voltunk a parton és ma szinte nem csináltunk semmit azzal az indokkal, hogy a tegnapi napot nehéz kipihenni.
- Mire gondolsz? - kérdezte Lando, akinek a feje az ölemben volt és idáig a telefonján néztünk egy sorozatot.
- George írta, hogy van egy ismerőse, akinek a haverja ma tart egy bulit. - bambulta a telefonja képernyőjét a spanyol.
- Madi? - nézett fel rám Lando kérdőn.
- Ha nem lesz ott Charlotte akkor benne vagyok. - rántottam vállat. A kijelentésemre mindannyian hangosan felnevettek, de ezzel csak annyi baj volt, hogy tényleg komolyan gondoltam.
- Pedig szerintem ő is jön. Nem hiszem, hogy kihagyná ezt. - mondta elhúzva a száját Isa.
- Akkor folytatom a sorozatom, amíg elvagytok. - húztam fel az orrom, mert kibírhatatlan az az ember.
- Ne már Madi, lesz pia is. Akkor már nem is fog zavarni, meg nem kell vele egy légtérben lenned.
- Mennyit kap, ezért Charles? Mármint, hogy együtt van vele? - tettem fel a kérdést, amire megint elnevették magukat.
- Landonak lassan már a könnyei is elkezdenek folyni, ha továbbra is ilyeneket mondasz. - mondat még mindig nevetve Carlos. Lényegében igaza is volt, mert Lando nem bírta abba hagyni a nevetést és már a feje is bevörösödött.
- Jó oké, befejeztem. - vett nagy levegőket a brit, miközben a szemét törölgette.
- Amúgy egyet értek Carlossal. Menjünk el mind. Biztos jó szórakozás lett, nem kell Charlotteval foglalkozni. - mosolygott rám kedvesen Isa.
- Jó legyen. - sóhajtottam.
.. ..
- Isa ennek a felsőnek konkrétan semmi háta nincs csak ezek a cérna vékony pántok. - forogtam a tükör előtt. A fekete felsőt egy fehér rövidnadrággal viseltem .
- És? Kint meg lehet sülni és nagyon jól áll, szóval nincs miért aggódnod. - simított végig a vállamon.
- De nem mutat túl sokat? - kérdeztem kicsit félve.
- Nem, nyugodj meg. Landonak is tetszeni fog. - felelte nevetve.
- Majd meglátjuk. - motyogtam.
- Mehetünk? - kérdezte, mire csak bólintottam.
- Kész vagytok? - kérdezte Carlos, miután kiléptünk a szobából. Tekintetével végig mért minket, majd mosolyogva nézett a barátnőjére.
- Igen kész vagyunk.
- Hamarabb, mint Lando. - forgatta meg szemét, mire csak elnevettük magunkat.
- Tudod Carlos vannak, akik jól akarnak kinézni. - dünnyögte Lando, miután kilépett a fürdőből. Egy fekete rövid nadrágot és egy világos kék pólót viselt.
- Erre kellett várjak ennyi időt? A hajad továbbra is, olyan mintha készen állnának arra a kismadarak, hogy befészkeljék magukat. - oltotta le őt Carlos. Isaval nevetve néztünk rájuk, majd a fejemet ingatva futtattam végig a tekintetem újra a brit fiún. Mosolyogva nézett rám, majd a szemeit ő is végig futtatta rajtam.
- George most írt, hogy ők indulnak és valószínű ott lesznek mire oda érünk. - mondta Carlos.
- Akkor induljunk. - mondta Lando, majd a kezét kinyújtva lépett mellém. Isa csak egy sejtelmes vigyorral pillantott rám, majd Carlos felé fordult.
- Mads. - szólalt meg halkan Lando és közben élesen szívta be a levegőt.
- Hmm? - pillantottam fel rá.
- Ez a felső...őrjítően festesz. - suttogta a fülembe.
- Azt mondod? - fordultam felé és a kezeimet a nyaka köré fontam.
- Ugye tudod, hogy egész este melletted leszek? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, mire csak elnevettem magam.
- Valahogy sejtettem.
.. ..
- Szóval először lenyalod a sót a kezedről utána megiszod a pohár tartalmát és utána bele harapsz a citromba, oké? - kérdezte Lando, mikor már egy ideje mindannyian itt voltunk.
A zene üvöltött és mindenhol izzadt testek préselődtek egymásnak. Éltemben nem ittam még tequilát, de mivel Spanyolországban ez lassan olyan fogyasztású, mint a csapvíz, ezért Carlito és Lando szerint is muszáj kipróbálnom.
- Okés. - bólintottam.
- Salud. - emelte fel a poharát Carlos. Fintorogva nyeltem le az alkoholt, majd haraptam a citromba.
- Nem lesz a kedvencem. - motyogtam, mire Lando csak felnevetett.
- Hidd el nekem sem tetszett elsőre, de miután már több ital is lecsúszott már nem fog zavarni. - legyintett George. A kijelentésén felnevettünk, majd a fejemet csóválva reagáltam le.
- Táncolunk? - duruzsolta a fülembe Lando. Egy nagy mosollyal az arcomon bólintottam és fogadtam el a felém nyújtott kezét. Egy kicsit még frusztrált, hogy ennyi ember vesz körbe, de egy kis alkohol és Lando közelsége sokat segített.
- Tudod hordhatnál többször is ilyen felsőt. - kiabálta túl a zenét.
- Majd, ha piros hó esik. - nevettem.
- Kár, igazán jól áll. - húzta végig a kezét a hátamon.
- Viselkedj! - csaptam a kezére.
- Jó, jó. - nevetett. - Bár úgy elég nehéz, hogy ilyen jól nézel ki. - mondta, mire csak kuncogva fogattam meg a szemeim.
- Lando neked nem szabad többet inni.
- Dehogynem, hisz még alig ittunk valamit. - bólogatott bőszen. - Meg amúgy is. Charlesszal még nem ittunk. - vigyorgott. Lando vigyora rám is rám ragadt. A karjaimat a nyaka köré fontam, míg Lando ujjai a csípőmön voltak és úgy táncoltunk a zene ritmusára. Vagyis inkább csak próbáltunk.
A számok sorban követték egymást és hihetetlen jól éreztem magam a brit fiúval. Rengeteg nevettünk egymás béna tánc mozdulatain és megmozdulásain. A végén már a tömeg sem zavart és csak jót szórakoztunk Landoval.
- Lekérhetem? - jelent meg George. Lan először rám, majd George nézett és végül vállat rántott. Amennyi alkohol volt bennünk, azon csodálkoztam, hogy még bírunk állni.
- Csak ésszel. - mondta végül.
- Na mi újság? Jól érzed magad? - kiabálta túl George a zenét.
- Igen, nagyon jó hangulat. - vigyorogtam. - Te?
- Soha jobban. - bólogatott ő is. - Főleg, hogy holnap után randizok Carmennel. - jelentette ki egy idétlen vigyorral a fején.
- Komolyan? Ez tök jó George. - mondtam jó kedvűen. Hát igen az idő múlásával nem csak a számok váltakoztak, de lecsúszott még egy-két ital és mosg egyre jobban kezdett érződni.
- Kicsit izgulok. de azt hiszem tudom hova viszem, majd. - mondta izgatottan.
- Majd mesélj milyen volt. - mondtam.
- Mindenképp. - kacsintott.
.. ..
VOUS LISEZ
𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /
Fanfiction" - Szia. - köszöntem, amikor mellé értem. Hangomra egy kicsit összerezzent és arrébb is lépett egy lépést, majd rám nézett. - Szia. - köszönt vissza egy kicsit félve. - Lando Norris, én vagyok az aki a reptéren majdnem fellökött. - nyújtottam kezet...