𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝑇ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑜𝑛𝑒 - 𝐼 𝑙𝑜𝑣...

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

Madire nézve mindig hatalmasat dobban a szívem. Elképesztően jól nézett ki ezzel a rövid hajjal és hihetetlen mázlistának éreztem magam, hogy ő az én barátnőm és nem másé.

- Mi van vigyori min gondolkozol? - kérdezte a mellettem ülő lány.

- Őszintén? Hogy milyen szerencsés vagyok veled. - vettem le a kezem a sebváltóról és kulcsoltam össze az övével.

- Aranyos vagy. - rajzolt kis köröket a kézfejemre.

- Csak őszinte. - feleltem. - Na, most mit csinálsz? - kérdeztem felháborodva, amikor elengedte a kezem.

- Csak a hajamat akartam megnézni, mert a fülem mögé akarom tűrni, de azt se akarom, hogy hülyén nézzen ki. - magyarázta.

- Nők. - sóhajtottam, miközben kitettem az indexet és balra kanyarodtam.

- Mondod ezt te, aki szintén nagyon kényes a hajára. - vágott vissza.

- Tusé. - nevettem fel. - Nem laktok valami közel a pályához.

- Hát igen. Nincs egy köpésnyire London Silvertonetól. - helyezkedett el kényelmesen az ülésbe. A kezemet a combjára tettem és, mint pár órával ezelőtt most is szorítottam rajta egyet.

- Lando Norris! Az istenért viselkedj már. - nevetett, miközben ujjaival átfogta az enyémeimet, hogy ne tudjam csikizni.

- De hisz nem is csináltam semmi rosszat. - mondtam ártatlanul.

- Aha.

.. ..

- Üdvözöllek nálunk. - nyitott be a londoni lakásuk ajtaján. - Lehet egy kicsit kupi van, de az ne foglalkozz. - mondta, miközben lerúgta a cipőjét és levette a kabátját. Hogyne Mads, meg ne várd, hogy segítsek

- Ha egyszer hajlandó leszel eljönni hozzám, ott biztosan rend lesz. - kötekedtem.

- Te figyelj, ma nagyon szemtelen vagy. - fordult hátra karba tett kézzel.

- Sajnálom? Velem jár. - karoltam át.

- Inkább gyere, megmutatom a szobám, ahol ha nagyon szépen nézel apára még talán itt is aludhatsz.

- Ezt most komolyan mondod vagy csak így akarsz visszavágni? - néztem rá kételkedve.

- Komolyan, de ha nem akarsz nem muszáj. - tárta szét a kezét.

- Hogy a francba ne szeretnék Mads? Imádok veled aludni. - lépkedtem felé, majd magamhoz öleltem.

- Ez kölcsönös. - szorított magához.

- Ezt örömmel hallom. - pusziltam a hajába. - Milyen érdekes illata van a hajadnak. - szagoltam bele.

- Megmossam? - nézett fel rám kérdőn.

- Dehogy is. Nem azért mondtam. - ráztam meg a fejem hevesen.

- Igazából mindegy, úgyis megmosom, mert szerintem holnapra ragadni fog a sok cucctól, amit ráfújt a csávó. - kijelentésére felnevettem.