𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬
Dagadó mellkassal szálltam ki az autóból a verseny után. Hatodik helyen végeztem, ráadásul Carlos előtt. A csapat és Carlos gratulációja után letudtuk a kötelező köröket is. Fáradtan indultam el a garázs felé, ahol reméltem, hogy ott lesz Madi is. Kicsit furcsálltam, hogy ő most nem jött ki a csapattal, de reméltem, hogy minden rendben van.
- Kölyök minden rendben veletek Madisonnal? - kérdezte Andreas mellettem sétálva.
- Igen, miért?
- Elég zaklatottnak tűnt a rajt után.
- Hol van most? - kezdtem el aggódni.
- Elvileg még mindig Jonnal a pihenődben. - mondta, mire több sem kellett szinte gepárd sebességgel tettem meg a távot.
A pihenő ajtaja előtt Jon ült és egy gumilabdával játszott. Dübörgő lépteimre felkapta a fejét.
- Hol van Madison? - kérdeztem egyből.
- Bent van. - biccentett az ajtó felé. Mindenféle kopogás és formalitás nélkül rontottam be a lányhoz, aki a kis kanapén ült.
- Madi. - csuktam, vagyis csaptam be az ajtó, majd letérdeltem elé, hogy nagyjából egy magasságban legyünk. Szemei vörösek voltak és duzzadtak. Kezei az arcát takarták. - Hé, Kicsim nincs semmi baj, itt vagyok. - húztam őt magamhoz, mire eltört nála a mécses.
- Én annyira sajnálom. - szipogott.
- Mit?
- Hogy nem jöttem ki gratulálni. Bárhol is végeztél nagyon ügyes vagy. - kapkodta a levegőt.
- Nincs semmi baj, rendben? - motyogtam a vállába. Kezeivel erősen csimpaszkodott a nyakamba, ezért nyugodtan húztam fel őt, majd ültem le vele a kanapéra, ahol eddig ült.
- Jó. - suttogta.
Percek elteltével lassan elhúzódtam tőle és arcát vizslattam. A bal oldalán egy kéz nyom rajzolódott ki, de megpróbáltam nem kimutatni, hogy milyen szinten elkapott a düh.
- Mi történt? - simítottam hátra egy tincset az arcából.
- Miután elmentetek Carlossal, kerestem egy csendesebb helyet, ahol beszélhetünk. Eleinte csak rizsázott, majd kilyukadt arra, hogy azt akarja, hogy visszamenjek hozzá. Mikor megmondtam neki, hogy boldog párkapcsolatban élek csak jobban felhúzta magát. Ezután megkérdőjelezte, hogy miért téged választanálak helyette. Mikor még ezek után is nemet mondtam neki, szinte teljesen bepöccent. Azt mondta, hogy csak a hírneved és a pénzed miatt vagyok veled meg, hogy majd idővel úgy is elhagysz, mert nem leszek elég. Nem kellek, majd a múltam és önmagam miatt. Akkor szakadt el nála a cérna teljesen, amikor megmondtam neki, hogy nincs igaza és hogy teljesen kizárt, hogy újra együtt legyünk. A karomat szorította és amikor rákiabáltam felpofozott, ami után megrúgtam, ezért el tudtam futni és most itt vagyok. - mondta el kisebb nagyobb szünetekkel.
- Sajnálom, hogy nem voltam ott. Egy igazi pöcs az ilyen alak, de már nincs semmi baj, oké? Itt vagyok és ígérem többet a közeledbe se engedem majd. - néztem a szomorú kék szemeibe.
- Ugye tudod, hogy tényleg nem azért vagyok veled, mert híres vagy és van pénzed? - kérdezte percekkel később.
- Madi. - nevettem fel és ha lehet még közelebb húztam őt magamhoz. - A világért se gondolnám ezt. Még csak meg sem fordult a fejemben. Azt se akarod hagyni soha, hogy egy üveg vizet vegyek neked. Kicsim persze, hogy tudom, hogy nem ezért vagy velem. - nyomtam egy puszit a hajába, miután befejeztem a rövid kis monológom.
YOU ARE READING
𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /
Fanfiction" - Szia. - köszöntem, amikor mellé értem. Hangomra egy kicsit összerezzent és arrébb is lépett egy lépést, majd rám nézett. - Szia. - köszönt vissza egy kicsit félve. - Lando Norris, én vagyok az aki a reptéren majdnem fellökött. - nyújtottam kezet...