𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧
A bőröndömet egy nagy sóhajjal csuktam össze, majd húztam be. Lassan 6 éve élek az apámmal, aki Andrew Sholvin és Mercedes-AMG Petrronas-nál dolgozik a Forma 1-ben, mint pályamérnöki igazgató. Röviden mérnök a Mercedeses csapatnál. Világszerte elég sokan ismerik őt és a családunkat is és azt is, hogy 6 éve mi történt.
- Kész vagy Madison? - nyitott be apu egy kopogás után a szobámba.
- Igen, mehetünk. - álltam fel a cuccaim mellől.
Hogy pontosan hova is megyünk még nekem is egy rejtély csak annyit tudok, hogy idén végig kísérem a Forma 1-et az egész szezon alatt vele.
- Ma indulás előtt még találkozunk még Totoval és Lewisékkal is. Miután végeztünk itt és ellenőriztünk mindent, hogy nem hagyunk itt elindulunk Ausztráliába, Melbournbe, hogy elkezdhessük a 2019-es szezont is. - mondta mosolyogva.
Apunak ez jelenti már a boldogságot, hogy lehet és csinálhatja ezt. Neki már ez az élete.
- Rendben. Akkor ne várassuk meg őket és induljunk. - mondtam és próbáltam egy hihető mosollyal az arcomon apura nézni, hogy ne törjem le őt.
- Van kedved vezetni a céghez? - lengette meg az orrom előtt a kulcsot, de már ő is tudta, hogy mi lesz erre a válaszom.
- Biztonságosabb, ha te ülsz a volán mögött. - engedtem el egy halk kuncogást, mire csak mosolyogva megrázta a fejét.
¨¨
- Üdvözlök mindenkit az idei év első nagy konferenciáján. - hallottam tompán Toto hangját. A tárgyaló terem előtt ültem, mert nem volt sok kedvem részt venni a megbeszélésen és ez amúgy is a nagykutyák asztala.
A messengerbe belépve kerestem ki az öcsém nevét és indítottam vele videóhívást.
- Szia Madi. - mosolygott a kamerába.
- Szia Micah. Hogy vagy? - kérdeztem tőle.
- Jól vagyok, csak egy kicsit izgulok, mert ma lesz egy elég fontos mérkőzésünk és ez dönti el kié lesz az első hely idén. - az öcsém két évvel fiatalabb nálam és most 11-es. Imád kosarazni és ez a teljesítményén is meglátszik, mert hihetetlenül tehetséges.
- Mikor lesz a meccs? - kérdeztem és az órámra néztem, 13:07.
- Háromkor kezdődik. Nézed majd? - kérdezte izgatottan.
- Megpróbálom, de nem biztos, hogy fogom tudni, mert lehet akkor már úton leszünk. - mondtam egy szomorú mosollyal.
- Madi, nem fogok megharagudni, ha most az egyszer nem nézed meg a meccsünket. - mondta, de tudtam, hogy nagyon sokat jelentene neki. Az iskolájukból van egy srác, aki minden sport eseményt élőben közvetít a suli honlapján és mindig ott nézem.
- Micah nézni akarom és, majd megoldom valahogy. - küldtem felé egy biztató mosolyt.
- Köszönöm. - nézett rá hálásan. - De te hogy vagy? Várod már az egész csibefuttatós évet? - kérdezte viccelődve, mire muszáj volt elnevetnem magam.
YOU ARE READING
𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /
Fanfiction" - Szia. - köszöntem, amikor mellé értem. Hangomra egy kicsit összerezzent és arrébb is lépett egy lépést, majd rám nézett. - Szia. - köszönt vissza egy kicsit félve. - Lando Norris, én vagyok az aki a reptéren majdnem fellökött. - nyújtottam kezet...