𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝑇𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑡𝑤𝑜 - 𝐾𝑖𝑠𝑠 𝑚𝑒 𝑠𝑙𝑜𝑤𝑙𝑦

𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧

Mikor beléptünk az istállóba a pulóveremen már érezni lehetett, hogy az eső esni kezdett, de nem volt olyan vészes.

- Flo, van még itt pulóverem, igaz? - kérdezte Lando a húgától.

- Van, azt hiszem kettő is. Az egyik egy sima sötét kék, a másik meg McLarenes. Melyiket hozzam?

- Mind a kettőt, kérlek.

- Ennyire fázol? - kérdezte.

- Nem, csak elég vizes a pulóverem és gondolom Madié is plusz ő még mindig lábadozik egy szép ki megfázásból. - nyújtotta felém a narancssárga pulóverét.

- De cuki vagy bátyus. - csipkedte meg Lan arcát Flo.

- Eghh, ezt ne csináld. - rántotta el a fejét a fiú.

- Jól van na, megyek is. Beszélek Davvel. Elvileg lesz egy verseny, amire nevezett. - mondta.

- Megvárjunk?

- Nem kell, utána még kitakarítok egy-két karámot meg van még, amit rendbe kell rakjak.

- Rendben akkor, majd gyere. - ölelték meg egymást, majd felén fordult. - Te miért nem vetted még le azt a vizes pulóvert? - vont kérdőre.

- Nem kell a tiéd. Annyira nem vizes és amúgy is csak a kocsidig megyünk addig meg nem ázunk el jobban. - mondtam, mire csak a szemét forgatta.

- Hogyne aztán a fél órás utat végig ülöd abban a félig vizes ruhában. Eszes. - bólogatott.

- Néha annyira akaratos vagy. - kaptam le magamról a fekete anyagot, ami alatt egy fehér garbó volt csak rajtam. A narancssárga pulóvernek teljesen Lando illata volt és még egyszer tuti belefértem volna.

- Na látod nem is volt olyan nehéz. - lépett közelebb vigyorogva. Válaszul csak csúnyán néztem rá.

- Közel sem volt annyira vizes ez, mint ahogy azt te gondolod. - emeltem fel a kezemben tartott fekete, kenguru zsebes pulóvert.

- Ne már, mi bajod a pulóveremmel? Esküszöm csak egyszer volt rajtam és akkor sem a földön hemperegtem benne és nem is büdös. Sőt még a melegebbet is adtam, hogy ne fázz.

- Nincs semmi bajom vele, de komfortosabban érzem magam a saját ruháimban. - nyomtam meg a "saját" szót.

- Pedig mostantól csak ezekben lehetsz. Jobban áll rajtad, mint rajtam az hét szentség. - mosolygott rám

- Nem fogom elhordani a ruháid. - jelentettem ki.

- Majd meglátjuk. - tűrt hátra egy-egy tincset az arcom két oldalán, majd keze az arcomon maradt. - Kibaszottul jól áll a narancssárga. - suttogta az ajkaimra.

A pulóvert eleresztve hagytam, hogy a földre hulljon. Kezeim a tarkóján találtak helyet, miközben csillogó kék szemeibe bámultam. Éreztem, ahogy a levegőt kifújja és egy újabb adagot szív be.

Ajka lassan érte el az enyémet, miközben ujjaival a hajamba túrt. A pulzusom az egekbe volt és a hasamban pillangók táncoltak. - Bár inkább éreztem állatkertnek. - Melegséggel töltött el, ahogy a fiú nyelve átcsúszott a számba, majd, amikor összetalálkozott az enyémmel olyan érzés volt, mintha valami felrobbanna bennem. Lassan és érzékién csókolt, amibe mind a belsőm és mind a lábam is bele remegett. Biztos voltam benne, ha nem fogott volna közre ott helyben csuklottam volna össze.

Szapora lélegzettel váltam el tőle, miközben az arcom egy pár árnyalattal sötétebb színt vett fel. Mellkasomban a szívem továbbra is hevesen vert, miközben Lando szemeibe néztem. Kék szemei most valamivel sötétebben csillogtak, ami csak még vonzóbbá tette őt. Légzése neki is gyors volt. Hüvelyujjaival pici köröket írt le az arcomra.