𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝑇ℎ𝑟𝑒𝑒 - 𝐽𝑢𝑠𝑡 𝑡𝑎𝑙𝑘 𝑡𝑜 𝑚𝑒

𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧

A fürdőszoba padlóján ülve gondolkoztam a mai napon és a történteken, miközben vártam, hogy a kád megteljen vízzel.

Elutaztam egy teljesen másik országba, konkrétan egy másik kontinensre. Szét estem a reptéren és látták ezt. Találkoztam egy újonc pilótával, akivel meglehetősen paraszt voltam, ami miatt illene holnap bocsánatot kérnem tőle, de akkor is nem vagyok egy kicsit sem extrovált, hogy jól kezeljek egy ilyen helyzetet, vagy bármi ilyen hasonlót. Micahval már régóta próbálkozunk, hogy jobban megnyíljak az emberek felé, de eddig nem sok haladást értünk el.

Miután a kád megtelt vízzel a ruháimat levéve léptem bele a kellemes hőmérsékletű vízbe. A hajamat egy kontyba fogtam fel és nyakig elmerültem. Fáradt voltam. A repülő út nagyon hosszú volt, időeltolódás is van bőven és nem aludtam sokat a múlt éjjel.

A telefonom csörgése zavarta meg a nyugodt pillanataimat. A vizet kihúzva törölköztem meg, majd a behozott pizsomámat felvéve léptem ki a helységből, hogy megnézzem ki keresett.

Apától volt két nem fogadott hívásom. Egy kisebb görcs keletkezett a gyomromban, ha arra gondoltam, hogy azért keresett, mert valami rossz dolog történt. Három csörgés után felvette a telefont.

- Baj van apa? - kérdeztem egyből

- "Anyád miért tőlem kérdezi, hogy miért nem tud téged elérni?" - kérdezte egy kissé aggódva.

- Nincs tőle egy nem fogadott hívásom sem. - mondtam a homlokomat ráncolva. - Csak két üzenetet küldött, de azt is 15 perce. - mondtam.

- "Rendben, akkor nincs semmi baj, igaz?" - kérdezte továbbra is aggódva.

- Igaz, nincs semmi baj apu, de ha nem baj megyek aludni.

- "Dehogy az, menj csak nyugodtan. Holnap reggel találkozunk. Aludj jól Madison." - mondta és letette a telefont. Tipikus apu, soha nem várja meg, hogy mi is elköszönjünk.

A beszélgetés után még megmostam a fogam, majd töltőre tettem a telefonom és befeküdtem az ágyamba. Ma sem vacsoráztam.

¨¨

Egy hete voltunk Melnbourneben, amikor már kezdtem unni ezt az egészet. Nem tudtam szinte semmit sem csinálni, folyton láb alatt voltam és csak csendben néztem a történéseket. Holnap után lesz az első szabadedzés a fiúknak, amit már mindenki nagyon vár.

- Madi! Várj meg kérlek! - kiáltott utánam egy ismerős hang, mire megtorpantam és lassan fordultam meg.

- Szia Charles. - eresztettem el egy halvány mosolyt a monacói pilóta felé.

- Szia. - tárta ki a karjait, mire közelebb lépve köré fűztem a karjaimat.

- Mi újság? - kérdeztem.

- Már kerestelek, szerettem volna veled beszélni, de mindig eltűntél vagy épp fel sem bukkantál. - nevetett fel halkan. - Vagyunk 4-en akik szívesen elmennénk kajálni ma este az edzések után és arra gondoltam jöhetnél velünk. A parton van egy nagyon jó kis étterem és elvileg ma este kellemes hangulat is lesz, mert egy kisebb buli is lesz ott. Van kedved eljönni velünk? - kérdezte.