𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝐹𝑜𝑟𝑡𝑦-𝑡𝑤𝑜 - 𝐻𝑢𝑛𝑔𝑎𝑟𝑦

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

- Mads. - karoltam át a lány derekát, miközben a tükör előtt bíbelődött.

- Igen? - mosolygott rám a tükörből.

- Van kedved este elmenni valahova? 

- Mire gondolsz? - fordult meg a kezeim közt.

- Az titok. - vigyorogtam.

- Mit kéne felvegyek? 

- Legyél csinosban. - nyomtam egy puszit az arcára. 

- Féljek? - nevetett fel aranyosan, mire dobbant egy nagyot szívem.

- Nem. - ingattam meg a fejem. 

- Okés. - karolta át a nyakam pipiskedve.

- Szeretem, amikor ilyen bújós vagy. - fúrtam a fejem a nyakába. 

- Ez fordítva is így van, de Andreas mind a kettőnket el fog ásni, ha elkésünk. - kuncogott. 

- Akkor induljunk. - kezdtem kifelé húzni.

- Várj, kell még a táskám. - kapta fel az arany és fekete színű hátizsákját. 

.. ..

- Kész vagyok. - lépett ki Madi este hétkor a szobájából. Végig nézve rajta elakadt a lélegzetem. Egy világoskék szoknyát viselt, ami egy kis háromszög alakban be volt vágva és egy fekete garbót. Fekete haja hullámosan keretezte arcát, miközben kék szemeivel engem fürkészett.

- Nem jó? Vegyek fel valami mást? - kérdezte aggódva, mire csak felnevettem.

- Gyönyörű vagy Madi. - nyomtam egy csókot az ajkára. Elmosolyodva vezette végi a tekintetét rajtam, majd a kezemet megfogva szólalt meg:

- Te is jól nézel ki. 

- Én mikor nem? - vigyorogtam. 

- Ma se lettél szerényebb. - nevetett.

- Van ami nem változik. - vontam vállat, majd előre engedtem őt a liftnél. 

- Még mindig nem mondod el hova megyünk? - kérdezte reménykedve.

- Nem. - csóváltam meg a fejem.

- Hát ti hova mentek? - nézett ránk csodálkozva George, amikor leértünk a hallba. 

- Randira. - vigyorogtam.

- Csinik vagytok.- vezette végig rajtunk a tekintetét. - Csak okosan, még nem akarok nagybácsi lenni. - mondta, mire csak egy unott pillantást küldtem felé.

- Elég sablonos vagy. - mondtam.

- Hogyne, hogyne. - forgatta meg a szemét legyintve. - De nem tartalak fel titeket. Jó szórakozást srácok. - mosolygott ránk. 

- Szia George. - köszöntünk el tőle szinkronban. 

- Izgulok. - szólalt meg a semmiből Madi, mire összerezzentem, mert egy ideje már úton voltunk.

- Én is. - vallottam be. - De szerintem tetszeni fog. - szorítottam egyet a kezén.

- Akkor még most sem mondod el hova megyünk? - próbálkozott, mire elnevettem magam.

- Meglepetés és amúgy is 3 perc és ott vagyunk. - fordultam le egy utcába, ahol már nagyobb volt a forgalom.

- Azta. - nézett ki csodálkozva Mads az ablakon.