𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬
Épp interjút adtam, mikor mindenki a nagy képernyőre kapta a tekintetét. Lélegzet visszafojtva néztem a nagy kivetítőt és az éppen vissza játszott balesetet. A második körben voltak és azonnal piros zászlót rendeltek el, majd leállították a futamot. A balesetben Anthoine Hubert és Juan Manuel Correa voltak érintettek.
- Ha megbocsájtanak. - motyogtam, majd a McLaren istálló felé indultam, mikor bejelentették, hogy Hubert nem élte túl. Remegve fújtam ki a levegőt és reméltem, hogy ez csak egy álom. A rövid út alatt mindenhol fagyott volt a hangulat és szinte síri csend honolt.
- Jól vagy? - jött szemben velem Carlos.
- Uhumm, Madi? Még ott volt nálunk vagy a Mercedesnél van? - kérdeztem.
- Nem láttam. - ingatta meg a fejét.
- Rendben. - bólintottam, majd folytattam az utam. A pihenőm felé vettem az irányt, mert egyre rosszabbul éreztem magam. Kicsapva a mosdó ajtaját adtam ki magamból mindent, amit ettem.
- Hé, - éreztem meg egy apró kezet a hátamon. Csak megráztam a fejem, majd kissé instabilan álltam fel. Madi csendben megvárta, amíg fogat mosok, de közben folyamatosan fürkészett.
- Lando mondj valamit kérlek. Kezdesz megijeszteni. - kért, mikor percekkel később sem szólaltam meg.
- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? Ezt teljesen komolyan gondolom. - fordultam felé hirtelen.
- Persze, hogy tudom és én is nagyon szeretlek. - bólogatott könnyes szemekkel, majd elém lépett.
- Rendben. - fontam köré a karjaim. Szorosan húztam magamhoz. Éreznem kellett, hogy itt van most velem.
- Soha nem akarlak elveszíteni, főleg nem így. Inkább veszíts helyezést, mint az életed Lando. - dünnyögte a mellkasomba.
- Nem fogsz Madi. Nem lesz semmi baj. - nyomtam egy puszit a fejére. Őszintén még mindig úgy éreztem magam, hogy bármelyik percben képes vagyok újra elhányni magam.
- Nem, ne csináld ezt Lando. Legalább magadnak ne hazudj! Láttad te is, hogy mi történt. Ígérd meg kérlek. Ígérd meg, hogy mindig magadtól szállsz ki a kocsiból és nem úgy kell kiszedjenek. - kérte kétségbe esetten és sírva.
- Megígérem. - motyogtam és közben a hátát simogattam. - Vissza megyünk a hotelbe? Nem vagyok valami jól. - kérdeztem.
- Persze. - mondta, de nem húzódott el. Madi közelsége és illata rengeteget segített, de ez akkor sem változtatott a helyzeten. Anthoine meghalt és ez nem csak engem, de mindenkit sokkolt.
.. ..
- Szia anya. - köszöntem neki, mikor fogadtam a videó hívását.
- Jól vagy Lando? - kérdezte könnyes szemekkel. Jajj anyu.
- Persze, nincs semmi baj. Ne aggódj.
- Mi az, hogy ne aggódjak édes fiam?! - akadt ki. - Ezek után én a helyedben még azon csodálkoznék, hogy hagyom ilyen koporsókban játsszatok macska egér játékot! Nem hiszem el! - csapott a térdére.
YOU ARE READING
𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /
Fanfiction" - Szia. - köszöntem, amikor mellé értem. Hangomra egy kicsit összerezzent és arrébb is lépett egy lépést, majd rám nézett. - Szia. - köszönt vissza egy kicsit félve. - Lando Norris, én vagyok az aki a reptéren majdnem fellökött. - nyújtottam kezet...