𝑇𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦-𝑓𝑜𝑢𝑟 - 𝐿𝑎 𝐶𝑎𝑠𝑡𝑒𝑙𝑙𝑒𝑡

4.7K 219 12
                                    

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

- Madi kérdezhetek valamit? - dőltem le fáradtan a lány mellé a második szabadedzés után.

- Csak nyugodtan. - mosolygott rám és letette a kezéből a telefonját.

- Nem muszáj rá válaszolnod csak eddig mindig elfelejtettem megkérdezni. - hadartam.

- Lando, mond nyugodtan. - nevetett fel.

- Amikor mondtad, hogy félsz az érintésektől, már gondolkoztam ezen és akkor az én érintéseimtől is félsz? Mármint ez elég egoistásan hangzott, de érted mire gondolok, nem? - néztem fel rá, mert ő az ágy hát támlájának volt dőlve.

- Értem persze. - biccentett. - Már elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam te nem tennél semmi olyat, amit nem szeretnék Lando. Nem félek tőled, oké? - feküdt mellém oldalasan, miközben megfogta a kezem.

- De ha mégis olyat tennék vagy ott érintenélek meg, ahol neked kényelmetlen vagy nem jó akkor szólnál, ugye? - kérdeztem halkabban.

- Igen, de ne agyalj ezen. Bízok benned. - nézett rám kék szemeivel.

- Köszönöm. - bújtam hozzá.

- Ezen nincs mit Lan. Amúgy ma nagyon ügyes voltál a pályán. Büszke vagyok rád. - nyomott egy puszit a hajamba, mire megemelkedett a pulzusom.

- Köszönöm, igyekeztem. - vigyorogtam. - Amúgy amit még akartam kérdezni, hogy van kedved ezt a futamot a McLaren garázsból nézni? - könyököltem fel.

- Komolyan? - kérdezte csillogó szemekkel.- Persze szívesen nézem onnan. - vigyorgott.

- Örülök. - ásítottam.

- Megyek, mert mindjárt bealszol. Holnap reggel találkozunk, oké? - kelt fel.

- Mi? Ne már, maradj még. - néztem rá kiskutya szemekkel.

- De hát mindjárt bealszol. -nézett rám összehúzott szemöldökkel.

- Aludj itt te is. Úgy úgyis jobban alszunk. - motyogtam.

- Akkor is el kell menjek, mert kell a pizsomám meg a cuccaim.

- Adok én pizsomát csak gyere már ide. - ültem fel nevetve.

- Hihetetlen alak vagy. - kuncogott.

- Na meg szexi. Azt ki ne hagyd. Egy nagyon szexi és hihetetlenül jó képű alak vagyok. - vigyorogtam.

- Na meg persze szerény.

- Pontosan. - bólogattam, miközben közelebb hajoltam hozz.

- Azt se hagyjuk már akkor ki, hogy egy nagy gyerek vagy. - mondta. Kezével a tarkómon lenőtt hajjal játszott, mire kirázott a hideg.

- Igazán? - suttogtam az ajkaira.

- Igazán.

.. ..

- Lando szedd már össze magad, mert el fogunk késni! - szólt rám már többször is Carlos.

- Nyugodj már meg. Már csak a pólóm kell és mehetünk. - legyintettem.

- Madison hol van? Elüldözted szegényt? - kérdeztem.

- Nem csak Lewissal összefutottunk reggeli után és vele beszélget. - mondtam. - Te hallod, nem láttad valahol a pólóm? - forogtam körbe, de sehol nem láttam.

𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫  / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /Where stories live. Discover now