𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝑇ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑒𝑖𝑔ℎ𝑡 - 𝐼 𝑐𝑎𝑛'𝑡 𝑓𝑜𝑟𝑔𝑒𝑡 𝑖𝑡

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

.. ..

- Mi a baj? - lépkedtem mögé. A karján végig simítva összerezdült és ez most nem az a fajta volt, mint amikor végig fut rajta a libabőr.

- Én csak... - kezdte megtört hangon, de nem folytatta. Aggódva néztem rá, majd szembe fordítva magammal őt ez az aggódás csak még jobban felerősödött.

- Hé, Madi. - nyúltam az arcához, hogy letörjem a kicsorduló könnyeit, de ekkor újra összerezzent. Csalódottan engedtem le a kezem és tanácstalanul álltam előtte.

- Nekem ez csak túl sok, Micah és a célozgatásai és minden és... - kapkodta a levegőt reszketve.

- Nincs semmi baj, oké? Hallod Mads nincs semmi gond. - próbáltam megnyugtatni.

- Nem, ez így nem fog menni Lando. Nem. - rázta a fejét hevesen, mialatt légzése csak még gyorsabb lett és teste jobban remegni kezdett.

- Madi figyelj rám. - húztam ide a gurulós székét az asztalától. Tekintete ködös volt és nem tudtam mit csináljak. - Mads, Kicsim. Semmi baj nincs. Menni fog. Minden menni fog. Együtt megoldjuk, de kérlek vegyél levegőt, oké? Be és ki. Csináljuk együtt. Be. - szívtam be egy adag levegőt. - És ki. - figyeltem az arcát. - Igen, így. - bólogattam, mikor leutánozta, amit csináltam. - Szép lassan, nem sietünk. Nincs semmi baj. - fogtam meg a kezét óvatosan. Mivel most nem rázta ki a hideg az érintésem miatt, ezért pici köröket kezdtem leírni a kézfejére nyugtatás képpen.

- Sajnálom. - mondta elcsukló hangon.

- Nincs mit sajnálnod. - ingattam meg a fejem. - Mi történt? Valami rosszat csináltam?

- Nem, dehogy is. - rázta meg a fejét tiltakozóan. - Nekem csak túl sok volt. Az érintések, utalások az emlékek és nem. Nem, ez így nem megy. - hadovált össze-vissza.

- Madi lassabban és érthetőbben kérlek.

- Annyira sok volt minden egyszerre. - folytak le újabb könnyek az arcán. - Én tényleg próbáltam nem rá emlékezni, de tudat alatt kúsztak be a fejembe azok, amiket ő csinált és tudom, hogy már rohadt régen volt, de nem megy egyszerűen nem tudok tovább lépni és most, hogy Micah is ennyire sokszor utalt rá erre az egészre és tudom, hogy nem szándékosan, de annyira soknak érzem az egészet és mindent. - sírt fel.

- Figyelj. - kezdtem, de félbe szakított.

- Mindegy, hülyeség volt elmondani.

- Madi, Kicsim. - kaptam el a karját.

- Ne kérlek. - húzta ki a kezét.

- Beszéljük meg, jó? Ne menekülj el előle. Ahhoz tovább tudj lépni rajta beszélnünk kell. Nem látok a fejedbe.

- Nem akarok erről beszélni. - törölte meg remegő kezeivel az arcát.

- Miért nem? - kérdeztem.

- Mert utána félni fogsz Lando. Nem mersz, majd hozzám érni, mert azt hiszed, hogy minden érintésedtől félek, pedig nem így van! - kiáltotta teljesen kiakadva. -  Egyáltalán nincs így és ez benne a legrosszabb. Hogy nem így van, mégis azt hinnéd. Tetszett, túlságosan is, amit ma csináltunk, de halálra rémisztett, amikor megéreztelek, mert eszembe jutott ő és onnan borult minden! Nem tudtam nem rá gondolni és arra, hogy mit tett. Holott tudom jól pontosan, hogy ő nem te vagy és te nem fogod azt tenni, de ennek ellenére mégis félek Lando. Én nem akarom, hogy ez legyen. Én nem tudom elfelejteni. - mondta, bár a végét már csak suttogta. Könnyei zápor esőként potyogtam, mégsem nyúltam oda, hogy letöröljem, mert igaza volt. Nem akartam, hogy féljen tőlem.