𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝑇ℎ𝑖𝑟𝑡𝑦-𝑓𝑜𝑢𝑟 - 𝐿𝑜𝑛𝑑𝑜𝑛 𝑜𝑟 𝑊𝑜𝑘𝑖𝑛𝑔?

𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧

Hétfőn Lando hotel szobájában ültem és tanácstalanul néztem a fiút, aki idegesen pakolt a bőröndjébe. Engem már háromszor elküldött, hogy nem kell segítenem neki.

- Lando. - szóltam neki, mire morcosan nézett rám. - A tegnapi nap vagy ilyen pukkancs? - kérdeztem.

- Nem vagyok pukkancs. - morogta. 

- Dehogynem. Tegnap óta egy pukkancs vagy. - álltam fel nevetve.

- Madison. - nézett rám csúnyán. 

- Nem Lando. Igazam van. Puffogsz, mert szerinted nem végeztél jó helyen holott a tizenegyedik hely is jó. Plusz, ha az egyéni világbajnokságot is nézed ott kilencedik vagy. - ültem le mellé a földre. 

- De akkor is Madi ez volt az első hazai versenyem és ilyen szar helyen végeztem. - dobálta továbbra is idegesen a ruháit a bőröndjébe. 

- Lando fejezd be, ettől nem lesz jobb.. - fogtam meg  a kezét.

- Nekem igen. - rántotta ki a kezét.

- Neked sem, csak jobban felidegesíted magad feleslegesen. - fogtam meg újra a kezét.

- Madison. - nézett rám villámokat szóró szemmel, de nem hatott meg. 

- Lando. - utánoztam le őt.

- Engedj el és hagyj pakolni. - sziszegte tagoltan.

- Nem. - ráztam meg a fejem. 

- Engedj el. - ismételte tagoltan. 

- Nem. 

- Nem kérem még egyszer.

- Nem mondom még egyszer. 

- Te akartad. -  motyogta, majd egy hirtelen mozdulattal ismét kirántotta a kezét, majd felemelve engem a földről az ágyra dobott konkrétan, de arra nem számított, hogy magammal húzom őt is, ezért rám esett.

- Ez mire volt jó? - kérdezte mérgesen.

- Erre. - vigyorogtam fel rá, majd az ajkaimat az övére illesztettem.

Meglepettségében másodpercekig csak lefagyva feküdt felettem, majd mintha kapcsoltak volna egy gombot csókolt vissza. Egyik kezével a csípőmbe mart, miközben a másikkal az alkarján támaszkodott. A mosolyomat nem tudtam elfojtani a fiú hevessége miatt. Jobb kezemmel a hajába túrtam, míg a bal kezemet végig húztam a kidolgozott hátán. Lando reakciója erre az volt, hogy a számba morgott. Keze a csípőmről a pólóm szélére vándorolt. Meleg ujjai bekúsztak a pólóm alá, ami miatt egész testemben végig futott a libabőr. Reakciómon Lando elmosolyodott, majd ujjai végig kúsztak a hasamon és vissza. Ahol hozzám ért a bőröm csak még jobban felmelegedett. A levegőt kapkodva váltunk el egymástól. Lando kezei továbbra is a pólóm alatt voltak, amikor zöld szemeivel rám nézett. Határozottan állíthatom, hogy a szemei most egy pár árnyalattal sötétebb színt vettek fel. 

- Határozottan állíthatom, hogy ez jó volt. - húztam végig az orrát az állam vonalán.

- Azt mondod? - mosolyogtam.

- Igen. - nyomott egy puszit a nyakamra, ami miatt megint kirázott a hideg. Fejét felemelve hívott most ő egy újabb csókba. A pólóm alatt lévő ujjai felcsúsztak a melltartóm aljáig, mire lefagytam egy pillanatra, majd a hajába marva húztam őt még közelebb. Morogva feszült még jobban nekem a fiú.

- Abba kell hagynunk. - suttogta két csók között, miközben ujjaival a hasam simogatta.

- Rendben. - feleltem pihegve.