𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝑇𝑤𝑜 - 𝑊ℎ𝑜 𝑤𝑎𝑠 𝑖𝑡?

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

Újoncként hatalmas felhajtásnak örvendhettem magam körül, még ha ez most még kicsit feszélyezett is. A csapat társam Carlos Sainz szerencsére nem fogadott ellenségesen és nagyon sok mindenben segíti az újonc seggemet, amit nem tudom hogyan fogok tudni meghálálni neki. A McLaren nagyon meglepett amikor szerződést ajánlott az idei évre, de hatalmas mosollyal írtam alá. Amikor anyukám megtudta, hogy leszerződtetnek könnyekben tört ki és egyfolytában azt hajtogatta, hogy nagyon büszke rám.

A repülőről leszállva kicsit megtántorított a meleg, de továbbra is egy nagy mosollyal az arcomon haladtam a csapat társam és a párja, Isa mellett.

- Na izgulsz kölyök? Végre a nagyok között versenyezhetsz majd.- szívatott Carlito.

- Persze, hogy izgulok, de majd alakul minden. - rántottam meg a vállam.

- Kölykeim mindjárt jövök csak köszönök valakinek, ne kószáljatok el. - mondta Zak és elindult a Mercedesesek felé.

- Andrew Sholvin és a lánya felé megy ilyen nagy lendülettel. Drew a Mercedesesk pálya mérnöki igazgatója. - mondta Carlos.

- Andrew Sholvin? - kérdeztem vissza, mert a neve ismerősen csengett.

- Igen. Ismerős, igaz? - kérdezte fancsali mosollyal az arcán.

- Igen csak nem tudom, hogy honnan. - feleltem.

- 2015-ben mindenhonnan ők folytak, mert a felesége elég aljas módon csalta meg, majd hagyta ott őket. Azóta Drew nem önmaga és állítások szerint állandóan a munkába temetkezik. A lánya, Madison akkor volt 14 éves. Gondolhatod mekkora pofon volt számára ez, de még nincs vége. Van egy öccse is Micah, őt az anyja magával vitte és szinte alig hallani valamit a srácról. Madisont sokszor lehet látni a paddockban és a box utcában, mert ő az apjával él. - magyarázta Carlos.

- Ezt mind leírták? - tátottam el, majdnem a szám.

- Igen, és én még finomítva mondtam el. Szétszedte őket abban az időben a sajtó és egy időre el is tűntek, csak Drew volt itt, de ő csak a munkája miatt. - mondta szomorú mosollyal.

- Jézusom. - képedtem el.

- Hát igen, de gyere menjünk ki és dobjuk be a kocsiba a cuccokat aztán vissza jövünk. Zak észre sem fogja venni. - mondta és felkapta a saját csomagjait és Isáét is, aki mosdóba ment.

- Ne haragudj, ez közel volt. - kaptam el a lányt, akit majdnem fellöktem véletlen. Madison Sholvin.

- Semmi gond. - mondta, de alig hallottam és már ment is tovább. Meglepve néztem utána.

- Ez érdekes volt. - mondta mellőlem Carlos, majd folytattuk tovább az utunkat kifelé.

- Ő volt Drew lánya, igaz? - kérdeztem.

- Igen. - bólintott Carlos. - Lényegében nem valami beszédes, eddig csak a Mercedesekkel és Charles Leclercel láttam beszélni. Azt hiszem Charlessal van jobb kapcsolata, majd Hamiltonnal. Ritkán beszélget mással, de van hogy velük is csak alig áll szóba szóval igazából nagyon rejtélyes egy lány. - magyarázta.

- Te ezeket honnan tudod? - kérdeztem csodálkozva.

- Amikor nem ültem éppen autóban, mert kiestem vagy szerelték sok időm volt a box utcában zajló eseményekre figyelni, illetve néha szóba elegyedek Charlessal. Tavaly, amikor a Renaultnál voltam akkor ott az emberek sem tartottak mindent titokban, gyorsan terjedtek a pletykák. - állt meg egy autónál, ahova beraktuk a cuccainkat, majd elindultunk vissza.

- Nézd kölyök. - bökött előre, mire követtem a kezét és Madisont láttam meg. - Szerinted jól van? Mármint innen nem épp úgy néz ki. - mondta aggódva. Carlos Sainz maga az aggodalom és törődés. Egy idegen emberérért is képes aggódni, amióta ismerem tudom ezt róla.

- Oda akarsz menni? - kérdeztem meglepve.

- Miért ne? Maximum elküld. - mondta váll rántva és elindult a lány felé.

Fekete haja hullámosan omlott a vállára. A Mercedeses pólóban kissé elveszettnek nézett ki. Lábain egy fekete farmer volt és sport cipő. Az arcát nem láttam, mert a kezeivel eltakarta, de biztosra veszem, hogy gyönyörű lehetett.

- Sainz, Norris! Megmondtam, hogy nincs elkutyagolás. - kiáltott ránk Zak, mire Madison is felkapta a fejét. Mivel már nem voltunk messze tőle, ezért tisztán látszott, hogy szemei könnyekben úsztak. Kék szemeivel a lelkemig hatolt és egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni.

- Gyertek fiúk. Pihennetek kell, mert nehéz napjaitok lesznek. - jelent meg Isa, mire mind a ketten rákaptuk a fejünket és választás híján megfordultunk és elindultunk vissza.

¨¨

Már hotelben voltunk, amikor még mindig azokon kék szemeken járt az agyam. Carlitoval csak annyit beszéltünk az út alatt, hogy ugyan azt láttuk-e, majd ő lefoglalta magát Isával.

Egy szürke pólóba és fekete rövidnadrágban voltam kora este, de még így is megsültem. Mivel nem tudtam magammal mit kezdeni, ezért felkaptam a telefonomat és a szobakulcsot, majd elindultam sétálni egyet. Carlosnak írtam egy üzenetet, hogy hol leszek, ha esetleg keresne.

A szálloda közvetlen egy tengerpart mellett volt, ezért nem gondolkoztam sokáig, hogy hova megyek majd. A hőség ellenére rengetegen voltak.

Kissé irigykedve néztem a szerelmes párokat, mert nekem még egy kapcsolatos sem volt. Sőt még csak első csókom sem csattant el szóval ezen a téren kissé nagyon lúzer voltam. Akartam már egy normális kapcsolatot, de eddig akik a barátaim voltak azok is sokszor kihasználtak a hírnevem és bevételem miatt, ezért valamilyen szinten féltem bármiféle más kapcsolatot teremteni, de nagyon lehetőség sem volt rá. Soha nem éreztem még azt a fajta szerelmet amit annyira emlegetnek. A pillangók, a heves szívverés és az ehhez hasonló érzések számomra még ismeretlenek voltak és már sokszor gondoltam arra, hogy lehet ezek nem is léteznek, csak kitaláció, hogy szebbé tegyék a szerelmet, mint fogalmat.

A szememet szűkítve néztem előre,
amikor egy ismerős alakot fedeztem fel. Fekete haja most is ki volt engedve és ugyan abban a ruhában volt, amiben a reptéren is láttuk. A cipőjét a kezében fogta, csak úgy mint én és a part szélén állt, de csak annyira, hogy a bokájáig érjen a víz. Erőt véve magamon elindultam felé.

- Szia. - köszöntem, amikor mellé értem. Hangomra egy kicsit összerezzent és arrébb is lépett egy lépést, majd rám nézett.

- Szia. - köszönt vissza egy kicsit félve.

- Lando Norris, én vagyok az aki a reptéren majdnem fellökött. - nyújtottam kezet. A tekintetével először a kezemre nézett, majd rám és egy kis hezitálás után lassan elfogadta a kéznyújtásom.

- Madison Sholvin. - mondta vékony hangon. Keze szinte elveszett az enyém között, holott nem volt nagy kezem.

- Örülök, hogy megismerhetlek, és szeretnék még egyszer bocsánatot kérni, hogy majdnem fellöktelek. - vakartam meg a tarkóm zavartan.

- Már mondtam, hogy nincs baj. - mondta.

- Rendben. - bólintottam.

- Szerintem én visszamegyek a szállodába. - mutatott a háta mögé pár pillanattal később.

- Elkísérhetlek? - kérdeztem félénken. Mielőtt válaszolt volna tekintetével gyanakvóan végig mért vagy kétszer, mire lassan bólintott.

- Miért sírtál a reptéren? - kérdeztem meg, mert azóta is nagyon érdekelt, de szinte azonnal megbántam, mert a lány hirtelen megtorpant. - Ne haragudj, nem akartam tapintatlan lenni. Nem kell elmondanod, csak érdeklődtem. - kértem elnézést.

- Nem történt semmi akkor. - mondta hidegen és elindult újra.

- Sajnálom, nem akartalak megbántani. - mondtam, mire csak megrázta a fejét és ez után már nem szólalt meg.

- Köszönöm, hogy elkísértél, de mennem kell. Szia. - mondta és hátat fordítva elsietett.

¨¨