𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧
Másnap reggel arra ébredtem, hogy a nap a szemembe süt. Lando keze a derekamat ölelte át, miközben a nyakamba szuszogott. A meleg levegő, amit kifújt a nyakamnak csapódott, ami miatt kirázott a hideg és elmosolyodtam. Megpróbáltam úgy megfordulni, hogy ne ébresszem fel Landot, ami sikerült is, ezért elégedetten kezemet az arcát vizslatni.
Barna haja, mint mindig, most is kócosan terült szét a fején. Arca kisimult és nyugodt volt, ajkai elnyíltak egymástól, miközben halkan szuszogott. A kezemet felemelve simítottam végig dús szemöldökén, majd az arcára fektettem a kezem.
- Hmm. - nyammogta Lando, miközben még közelebb bújt hozzám. - Hozzá tudnék szokni az ilyen ébresztésekhez. - mondta reggeli álmos, rekedtes hangján. Hangja miatt kirázott a hideg és nagyot dobbant a szívem.
- Bocsi, nem akartalak felébreszteni. - mondtam.
- Nincs baj. - nyitotta ki zöld szemeit, amik a szokottnál sötétebben csillogtak. - Szia. - mosolygott rám.
- Szia. - engedtem el én is egy mosolyt.
- Jól aludtál?
- Igen. - cirógattam továbbra is az arcát. - Te?
- Én is. - fúrta a fejét a nyakamba.
- Mi a mai program? - csúsztattam a kezem a hajába.
- Ez. Pihenünk. - nyomott egy csókot a nyakamra, mire kirázott a hideg. - Szeretem, hogy így reagálsz rám. - nézett fel rám mosolyogva, mire égő arccal néztem másfelé. - Na meg azt is, hogy még mindig képes vagy ezekre elpirulni. - támaszkodott meg a könyökén, így már lenézett rám.
- Ne már, fejezd be. - takartam el az arcom nevetve.
- Mit is fejezzek be? - nyomott még egy csókot a nyakamra.
- Ezt és azt, hogy direkt zavarba hozol. - mondtam durcisan.
- Mert mi lesz, ha nem? - nézett rám kihívóan.
- Valamelyikünk a kanapén fog aludni. - húztam fel az orrom.
- Hiszem, ha látom. - nevetett fel.
- Ki fogod húzni a gyufát Lando.
- Nem hiszem. - mondat magabiztosan, mire csak mosolyogva megingattam a fejem. - Aludjunk még. - feküdt vissza a nyakamhoz.
- Nincs ellenemre. - mondtam, miközben ujjaimmal továbbra is a hajával játszottam.
.. ..
Órákkal később egyedül ébredtem, ami furcsa volt, mert szinte mát megszoktam, hogy Lando mindig itt van. Egy nagyot nyújtózva keltek ki az ágyból, ami teljesen az ő illatát árasztotta.
Attól függetlenül, hogy nyár van itt Angliában nincs melegebb, ezért mielőtt kiléptem volna a szobából felkaptam Lando egyik pulóverét.
A földszintről hallottam hangokat, ezért arra vettem az irányt. A lépcsőkön leszökdelve értem le, majd a konyha felé fordultam. Az ajtóban megállva mosolyogva néztem Landora, aki nekem háttal alkotott valamit.
YOU ARE READING
𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /
Fanfiction" - Szia. - köszöntem, amikor mellé értem. Hangomra egy kicsit összerezzent és arrébb is lépett egy lépést, majd rám nézett. - Szia. - köszönt vissza egy kicsit félve. - Lando Norris, én vagyok az aki a reptéren majdnem fellökött. - nyújtottam kezet...