𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝐸𝑙𝑒𝑣𝑒𝑛 - 𝑊ℎ𝑎𝑡'𝑠 𝑔𝑜𝑖𝑛𝑔 𝑜𝑛?

𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬

Péntek reggel már hat órakor talpon voltam. Jon alakított az edzés tervemen és mostantól napi kettő a minimum edzések száma. Szerencsére ma reggel velem tart George is. Tegnap Micahval és Carlitoval szenvedtünk, de még aközben is hülyéskedtünk.

Magamra kaptam a futós cuccaim, majd leindultam a hallba, ahol már George és az edzője ott voltam. Nem kellett sokat várnunk Mikera ő is pillanatokon belül itt volt.

- Na srácok azt találtuk, hogy elsőre lesz egy 10 km-es bemelegítő futásotok és utána a kondiban nyak erősítés és koncentrációs feladatok lesznek. - mondta Jon. - A futásotokat mérni fogjuk szóval úgy lazsáljatok. Indulhattok, a part felé. - lépett ki az ajtón. Morogva követtem őt.

¨¨

- Mi van veled mostanában Lando? Baku óta szinte teljesen el vagy tűnve. - mondta George, miután elkezdtük a futást.

- Nincs semmi, csak dolgom volt. - mondtam lazán.

- Aha és ehhez véletlen nincs köze Madison Sholvinnak, akivel szinte állandóan egymáson lógtok? - kérdezte egy sejtelmes vigyorral. - Emlékszem még a dolgokra, amiket róla mondtál szóval csak óvatosan tagadj.

- Mi van, ha azt mondom, hogy tényleg köze van hozzá? - kérdeztem vissza.

- Ki ugranék a bőrömből, hogy végre találtál valakit magadnak, vagyis csak egy lányt, akivel lehetne valami. - javította ki magát.

- Voltunk búvárkodni és kirándulni a héten. - nyögtem ki pár perc elteltével.

- És élveztétek? - érdeklődött.

- Határozottan. - engedtem el vigyort. Nagyjából a negyedik kilométernél lehettünk, amikor az emberek kezdtek magukhoz térni és egyre több autó jelent meg az utakon.

- Történt még valami akkor?

- Bizalmas dolgokról beszélgettünk.

- És?

- Megcsókoltam. - mondtam és éreztem, hogy a fejem csak jobban kipirosodott, de nem a futás miatt.

- És te erről nem számoltál be nekem? Komolyan, ha visszaértünk megkérem Jont, hogy kínozzon meg rendesen. - mondta derűsen.

- Ne híreszteld el senkinek ezt, oké? - kértem. - Még én sem vagyok biztos semmiben és nem lenne jó, pont most valami idióta pletyka szárnyra kapna. - motyogtam, miközben bekanyarodtunk az úton és megkezdtük az utolsó négy-öt kilométert is.

- Nyugi Lando, nem fogom. Ez neked alakul és nem nekem. Lényegében semmi közöm hozzá, szóval lakat a számon. - mondta.

- Ha gondolod bemutatlak neki, majd valamelyik szabadedzés után. - lihegtem.

- Benne vagyok. - mondta.

¨¨

- Úristen azt hittem meghalok. - feküdtem le az edzőterem padlójára miután végeztünk.

- Ma még egyszer ennyi futás lesz és akkor utána még plusz állóképesség fejlesztő gyakorlatok is. Az keményebb lesz. - mondta, mire csak felnyögtem és a fejemet fogtam. - Most menj zuhanyozz le és 20 perc múlva az étteremben várlak a kajáddal. Új étrended is van, igyekezz. - dobta le mellém az üres kulacsom.

- Mit tettem Jon ellen, hogy ennyire utál? - néztem fel a plafonra, majd összeszedtem magam és elindultam fel. Georgék, már 15 perce minimum végeztek, amikor nekem még mindig feladataim voltak. A brit fiú csak nevetve hagyott egyedül az edzőmmel.