Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

MDZS: Hogy mit csináltam?

A vadászat Jiang Cheng győzelmével zárult, Lan Xichen szerezte meg a második helyet, Jin Zixuan pedig a harmadikat. Wei Wuxiant őszintén szólva nem is érdekelhette volna kevésbé, hogy ki nyert. Azt viszont még Jiang Cheng is látta, hogy a shixiongja sugárzik a boldogságtól. A nővéréhez fordult magyarázatért. Jiang Yanli csak mosolygott, azt sugallva, hogy később elmeséli.

Már éppen hazafelé készültek, amikor Jin Zixun és Jin Guangshan, Jin Guangyaóval együtt hirtelen felbukkantak. Jin Zixun azonnal Wei Wuxianre mutatott.

– Wei Wuxian! A te műved, nem igaz?

– He? – pislogott Wei Wuxian.

Jin Zixun vicsorgott.

– Megszöktek a felügyeletünk alatt lévő Wen-túlélők. Valaki felgyújtotta az őrök épületét valamiféle trükkel, és megszöktette őket!

Wei Wuxian a homlokát ráncolta.

– Ne légy nevetséges! Végig itt voltam. Azt sem tudom, hogy hol tartjátok fogva őket.

– Akkor hogyhogy zsákmány nélkül tértél vissza? Azt ne mondd nekem, hogy Yunmeng első tanítványa semmit se tud elkapni? Ráadásul senki nem látott téged a vadászat alatt!

– Én se láttalak téged a vadászat alatt – forgatta meg a szemét Wei Wuxian. – Egyébként is, ki vagy te?

Jin Zixun remegett a dühtől.

– Te...!

Wei Wuxian végiggondolta a dolgot. Igazából tudta, hogy hol vannak a Wen klán túlélői. Bár nem kellett volna tudnia. Csak azért tudta, mert a regényben írtak róla, de ezen a ponton még nem lett volna szabad tisztában lennie vele. Azt tervezte, hogy a verseny után megy, és megmenti őket. Wei Wuxiannek ötlete sem volt, hogy ki segített nekik, de hálás volt érte, bárki is legyen az.

Persze az illető lehetett az is, aki az ő testében élt azóta, hogy megölte Wen Chaót, egészen addig a pillanatig, amíg az imént felébredt.

Jin Zixuan előrelépett.

– Elég legyen, Zixun. Wei Wuxian végig itt volt a hegyen. Jiang kisasszonnyal láttuk őt.

Jin Zixun megvetően nézett rá.

– Szóval az egész délutánt a hegyen töltötte anélkül, hogy elkapott volna bármit is? Akkor mégis, mit csinált?

Jin Zixuan megdermedt. Jiang Yanli köhintett egyet. Wei Wuxian és Lan Wangji egymásra néztek.

Jin Zixuan azon gondolkodott, hogy hogyan válaszoljon. Ebben a pillanatban nem csak a Lanling Jin és a Yunmeng Jiang klán volt jelen, hanem a kíváncsiságtól vezérelve több klán is összegyűlt. Azt nem mondhatta el nekik, hogy Wei Wuxian azért jött vissza üres kézzel, mert végig rá volt tapadva Lan Wangji arcára! Előbb fagyna be a pokol, minthogy bárki is hinne neki, aki nem látta a saját szemével.

– Wei Ying velem volt – válaszolt Lan Wangji.

Jin Guangshan és Jin Zixun egyszerre döbbentek meg. A legjobb tudásuk szerint Wei Wuxian és Lan Wangji nem voltak jó kapcsolatban, hiszen rettenetesen különböztek egymástól, bár mostanában mintha valamivel jobban elviselték volna egymást. Jin Guangyao, aki eddig a pillanatig csendes megfigyelő volt, most feltette a kérdést.

– Ha megkérdezhetem, mit csináltatok?

Az okoska Nie Huaisang a legyezőjével játszott, ugyanúgy, ahogy a tűzzel szokott.

– Igaz is, te is üres kézzel jöttél vissza, igaz, Hanguang jun?

Lan Wangji erre nem válaszolt.