Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

CQL: Kicseszés

Az első dolog, amit Wei Wuxian hallott, amint magához tért, olyasfajta hang volt, amit soha nem tapasztalt még ezelőtt.

-Bíp-bíp-bíp-

Az ujjai megrándultak. Kinyitotta a szemét. Még minden homályos volt, de meghallotta egy nő hangját.

– Magához tért. Hívjátok ide az orvost!

Wei Wuxian egy furcsa helyet látott maga körül. Minden fehér volt. Hosszú csöveket tettek az orrába és a karjába, és hatalmas, mozgó képes dobozszerű dolgok vették körül. Egy ágyban feküdt, ez is fehér volt, és kék köntöst viselt. Hamarosan egy fehér ruhás, térdig érő szoknyás, kalapos nő jött be, és egy fehér köpenyes férfi követte.

– Hall engem? – kérdezte a férfi.

Bólintott.

– Lát engem? – kérdezte ismét a férfi.

Megint bólintott.

– Meg tudja mondani a nevét?

– ... Wei Ying – válaszolta.

Az orvos egy pillanatra elhallgatott.

– Hívja be Mr. Wangot. – Az orvos megvizsgálta a pulzusát, a légzését, és arra a következtetésre jutott, hogy nincs nagyobb baja a zavarodottságon kívül. Azon felül, hogy Wei Wuxian a lelki társának rövid hajú változatával találta szembe magát.

– Lan Zhan – szólította meg.

Wang Yibo ránézett, és megkérdezte.

– Wei Ying?

Bólintott. Wang Yibo kifújta a levegőt.

– Magunkra tudnak hagyni minket egy kis időre?

Az orvos és az ápolónő elhagyták a privát szobát. Wang Yibo közelebb húzott egy sámlit, és leült Wei Wuxian mellé.

– Én vagyok az, Wang Yibo. Mi történt a világodban?

Wei Wuxian egy kicsit még össze volt zavarodva. Wang Yibo. Nem Lan Zhan. Wang Yibo. A másik világ. Aztán elkerekedett a szeme.

– Jajj ne!

– Mi?

– ... A világomban... Jin Zixuan unokatestvére... megtámadott!

Francba, gondolta a fogait csikorgatva Wang Yibo.

– Magaddal vitted Wen Ninget?

– Én... én nem – rázta meg a fejét Wei Wuxian. – Annyira jól ment minden, nem gondoltam volna...

– Elolvastad a könyvet, jobban is tudhattad volna! Jin Guangshan és Jin Guangyao nem adják fel ilyen könnyedén. Mit fogsz tenni, ha történik valami Zhan Ge-val, amíg a te világodban van?! – Wang Yibo elvesztette a türelmét.

Wei Wuxian érezte Yibo dühét, és a könnyek azonnal kibuggyantak a szeméből. Ezt látva Wang Yibo megenyhült. Még ha tudta is, hogy épp Wei Wuxian volt odabent, akkor sem volt képes elviselni a könnyeket Xiao Zhan arcán.

– Sajnálom, elvesztettem az önuralmamat – mondta. – Aggódom Zhan Ge-ért.

Wei Wuxian letörölte a könnyeit.

– Semmi baj, jogod van dühösnek lenni. Én is az lennék, ha valami történne a jóbarátommal.

... Hogy tehette rögtön a barátzónába őt a szerelmének képzeletbeli megfelelője?

– Mondj el mindent, ami történt! Zhan Ge segített kiszabadítani a Wen-túlélőket. Nem sikerült neki?

– ... De. Sikerült neki. Nagyon is sikerült neki.