Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

MDZS: Apu

Xue Yang teljes erővel ütötte meg a fatörzset. A junior tanítványok megremegtek, amikor hallották, ahogy a szegény fa kettétörik.

– Hogy érted azt, hogy eltűntek? – sziszegte Xue Yang. – Hogy tud két ember, két tehetséges kultivátor, akármilyen fiatalok is, eltűnni a semmiben? Mit mondjak shifunak?

– Nem tudjuk!

– Ha nem azzal a nővel játszottál volna... - szólalt meg az egyik tanítvány. Xue Yang rábámult.

– Nő? Milyen nő?

A junior tanítvány A-Qingre mutatott, akinek elállt a lélegzete.

– Ki játszik kivel? Csak azért vagyok itt, mert a Daozhang azt mondta, hogy vigyázzak rá!

Miután ellenőrizte a Sötét tigris talizmán darabjait, és jelentette Wei Wuxiannek, hogy az egyik eltűnt, visszament Xiao Xingchenhez. Xiao Xingchen és Song Lan vállalták, hogy segítenek megkeresni a hiányzó darabot, és rábízták A-Qinget, egy lányt, akit Xiao Xingchen szedett össze néhány évvel ezelőtt. Néha Xue Yang azt kívánta, hogy Daozhang egy kicsit kevésbé legyen jószívű. A-Qing megpróbálta kifosztani, és Daozhang nem csak hogy megbocsátott neki és odaajándékozta a pénztárcáját, de amikor a lány visszatért a pénztárcájával, még azt is megengedte neki, hogy kövesse! Csak azért, mert A-Qing árva volt és könnyedén rossz és csapodár férfiak célpontjává válhatott. Xue Yang ezt nevetségesnek gondolta. A lány éveket élt túl, miért kell neki most hirtelen védelem? Daozhang ennyi erővel egy árvaházat is nyithatna.

– Nem, a Daozhang NEKEM mondta, hogy vigyázzak RÁD – gúnyolódott Xue Yang. – Melyikünk szeret vak lányt játszani?

– Tudod milyen hasznos az információgyűjtésben, amiben te olyan reménytelen eset vagy?

– Elég!

Maguk mögül hallották ezt a hangot. Xue Yang azonnal elsápadt, amint meglátta Wei Wuxiant és Lan Wangjit, Jin Ling és Jiang Cheng társaságában.

– Xue Yang, mi történt itt? – kérdezte Wei Wuxian. – Azt kértem, hogy vigyázz Sizhuire, és most azt kell hallanom, hogy ő és Jingyi eltűntek?

Xue Yang szégyenében meghajolt.

– Sajnálom, shifu. Túl későn érkeztem...

Wei Wuxian felsóhajtott.

– A bocsánatkérés nem használ. Hol láttátok utoljára őket?

A tanítványok egymásra néztek.

– Nem tudjuk. Szétszóródtunk a hegyen, Sizhui és Jingyi együtt sétáltak. Azt ígértük, hogy itt találkozunk négy órával később, de ők nem érkeztek meg... Felforgattuk az egész hegyet, de sehol sem találtuk őket...

Lan Wangji egy pillanatra csendben maradt. Aztán megmarkolta Bichent.

– Keressük meg őket. Használjuk a tükröt.

– A tükör alatt azt a tükröt érted? – kérdezte Jiang Cheng.

Wei Wuxian bólintott.

– Igen, azt a tükröt. Nem hiszem, hogy Sizhuinál nála van a talizmán, de... amíg van valamink, amit Sizhui gyakran használ, megtalálhatjuk a lelkét, és a tükörrel rájöhetünk, hogy hol van. Csak egy kicsit módosítanom kell a talizmánpárt.

Hanguang jun megparancsolta a tanítványoknak, hogy keressék tovább a két eltűnt juniort a hegyen. Wei Wuxian a közeli falvakba küldte Xue Yangot, hogy ott nézze meg őket. A többiek visszatértek Felhőzugba, és Lan Xichen segített nekik elővenni a tükröt a Kincstárból. A Könyvtár Pavilonban ültek le, és Wei Wuxian azonnal rajzolni kezdte a módosított talizmánt. Sizhui alvóruháit, fésűjét és a párnáját hozták ki a szobájából a hiányzó talizmán helyett. Wei Wuxian az újonnan rajzolt írtvarázs mellé helyezte a tárgyakat, és aktiválta a varázslatot.