Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

Ütközés

– Aha, szóval ez az a varázs. Nem is csoda, hogy nem vettem észre korábban – motyogta Wei Wuxian.

Megvizsgálta a gyakorlásképpen vérrel felvázolt írtvarázst a barlang falán. Nie Huaisang duzzogva követte. Jiang Cheng kíváncsian vizsgálta a rajzokat.

– Mi történik, ha megérintjuk a varázst? – kérdezte.

Wei Wuxian felkuncogott.

– Jobb, ha nem próbálod ki, Jiang Cheng. Nem lenne jó, ha hirtelen cserélnél a hasonmásoddal, aki mélyen benne van valami fontos dologban. Úúúúgy örülök, hogy tegnap inkább a füstölőt használtam a kirándulás helyett! Kész katasztrófa lett volna mindannyiunk számára.

Jiang Cheng felvette a füstölőt.

– Jó. És ez mit csinál?

– Pár évvel korábban, amikor Lan Zhan és én használtuk, a tudatunkat az álmaink kivetülésébe vitte. Aztán utánaolvastam egy kicsit, és kiderült, hogy az álmaink is egy másik világ részei. Álomvilág, álomkép, nevezd, ahogy akarod. Rájöttem, hogy hogyan módosíthatom és egyeztethetem össze azzal a varázzsal, amit az időn és téren keresztüli utazásra használunk, úgyhogy el tudjuk küldeni a kivetülésünket a másik világba. Nem lesz fizikai testünk, kevés időnk van, és a kivetülésünk csak néhány óráig látható, de sokkal kevesebb teherrel és kockázattal jár, mintha a fizikai testünket is átvinnénk, vagy ha csak cserélnénk velük.

Jiang Cheng összevonta a szemöldökét.

– Még mindig nem értem, de... tényleg működik?

Wei Wuxian elvigyorodott.

– Jiang Cheng, még egy halottat is feltámasztok neked, ha szeretnéd. Teljesen ingyen, ha megvan az eredeti, friss hulla, de ha a teste megsemmisült, akkor egy élő lélekbe és egy végzetes átokba kerül.

Jiang Cheng nyelt egyet. Lan Xichen, aki csatlakozott hozzájuk, megköszörülte a torkát.

– Elkezdhetjük? Még mindig nem találtuk meg Sizhui és Jingyi testét, de...

– Xue Yang látta őket, és biztonságban voltak. Megmondtam neki, hogy ne jöjjön vissza nélkülük, vagy kénytelen lesz bevallani az érzéset annak, akit kukkolni szokott.

– Gonosz vagy.

– Ó, soha nem is voltam ártatlan, Jiang Cheng. Most üljetek le, amíg meggyújtom a füstölőt.

Jiang Cheng hátralépett és leült a földre Lan Xichen mellett. Lan Wangji már ott ült a bátyja közelében. Nie Huaisan úgy döntött, hogy inkább kihagyja a bulit, és távolabb húzódott Wei Wuxian írtvarázsától. Nie Mingjue, Xiao Xingchen és Song Lan a barlang bejáratát őrizték, amíg ők négyen átutaztak a másik világba.

Mivel Wei Wuxian aktiválta a varázslatot, a füstölő a hozzá kapcsolódó lélekhez vitte őket: Xiao Zhanhoz. Wei Wuxian elvigyorodott, és azon töprengett, hogy vajon Xiao Zhan éppen mit csinál. Csak nagyon nagyjából tudta belőni az időpontot, úgyhogy nem tehetett róla, ha belutnak valami intim pillanatba. Az előző éjjel szép kis „lakoma" volt. Ő és Lan Zhan átléptek a másik világba, miközben Lan Xichen és Nie Mingjue felügyelt rájuk. Ők persze egyáltalán nem értették, hogy Lan Wangji miért vöröslő fülekkel tért vissza a saját testébe.

Lan Wangji egyetlen kérdésükre sem válaszolt, csak magával rángatta Wei Wuxiant a szobájukba, bezárta az ajtót és csendvarázst húzott maguk köré.

Egy órával később került csak elő és magyarázta el a bátyjának, hogy kapcsolatba tudtak lépni Xiao Zhannal, de nem beszélhettek vele sokat. Wei Wuxian a nap további részében nem került elő a szobából.