Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

MDZS: Kultúrsokk?

Az utazás közben Xiao Zhan töprengett.

Nem tudott másra gondolni, minthogy ez egy rendkívül részletes és élethű álom, vagy tényleg beszippantotta egy kitalált világ.

De melyik univerzum? A tudását főképpen a sorozatból szerezte, hiszen végeérhetetlen órákat töltött a forgatókönyv tanulásával – és persze a sorozat forgatásával is. Ha ez a regény- vagy a donghua*-univerzum lesz, akkor bajban van. Nem emlékezett egy száznál is több fejezetes írott szöveg minden részletére. És egyébként is, ha már a könyvnél tartunk...

Xiao Zhan elvörösödött és megszorította Lan Wangji vállát, ami azonnal megkeményedett az érintésétől.

Lan Wangji szerelmes volt Wei Wuxianba tizenöt éves kora óta. Még arról is fantáziált, hogy a könyvtárban esik neki! Hogyan nézhetett volna Xiao Zhan olyasvalaki szemébe, aki erősen próbálkozott nem... megmerevedni az érintéseitől? Már a gondolattól is égni kezdett az arca.

Yibo játékos, piszkálódó szerelmi vallomásait és szivárványhányásait képes volt kezelni. Tudta, hogy a srác csak viccel, nem csak vele volt ilyen, hanem az együttese tagjaival is. De Lan Wangji kizárólag Wei Wuxian felé érzett vonzalmat. Ez túlságosan romantikus volt ahhoz, hogy Xiao Zhan figyelmen kívül hagyja!

Lótuszrévben megálltak, hogy tiszteletet adjanak az elhunyt Jiang klánvezérnek, Yu asszonynak és a halott tanítványoknak, valamint hogy pihenjenek, mielőtt elindulnak meglátogatni Jiang Yanlit. Xiao Zhan testébe máris rettegés kúszott, ahogy belegondolt, hogy épp egy olyan helyen van, ahol mindössze néhány hónappal ezelőtt rengeteg ember halt meg. Jiang Cheng máris elkezdte újjáépíteni, de őt attól még a hideg is kirázta.

Nem igazán a szellemek miatt volt, tényleg. Azért volt, mert szörnyen pisilnie kellett. Xiao Zhan egészen elveszettnek érezte magát, amint rájött, hogy egy olyan világba érkezett, ahol nincsenek fűtött szobák, privát zuhanyzók, főleg vízöblítéses WC-k és megfelelő szennyvízelvezetés. Egy elektromosságot, víztisztítást és szennyvízelvezetést nélkülöző világban kellett élnie. Aztán eszébe jutott a Xuanwu barlangi jelenet forgatása, ahol egész testében alámerült a koszos, sáros vízbe. Ó, egek... Azt is meg kell ismételnie? Vajon ebben a világban az emberek felforralják az ivó- és főzővizet? Muszáj nekik, ugye? Rohadtul biztos volt benne, hogy forralt teán és alkoholon kívül semmit nem fog inni errefelé.

Xiao Zhan csendesen ült a szobájában, és a szeme az itt található tárgyakon járt. Vagyis hát Wei Wuxian szobájában. Ez a Lótuszrév pont ugyanúgy nézett ki, mint a díszletben megépített Lótuszrév, csak sokkal nagyobb volt nála, és a lótusztavak valódiak voltak – nem pedig CG-vel készültek.

Lan Wangji egy kancsó teával ment oda hozzá. Kényelmetlen csendben ültek egymás mellett.

– Nem az én dolgom megkérdezni, ha Jiang Cheng sem kérdezte meg, de... – kezdte Lan Wangji.

Ó... ez a rész. A rész, amikor Lan Wangji rájött, hogy démoni kultivációt folytat, és a sorozat és a könyv szerint is összevesztek miatta. Xiao Zhan elgondolkodott rajta, hogyan kellene ezt megoldania. Wei Wuxian elég agresszíven válaszolt Lan Wangjinak, mert tévesen azt gondolta, hogy a férfi el akarja vinni őt Felhőzugba, hogy „helyes útra terelje." Valójában ez az ember csak egy mélységesen szerelmes férfi volt, és mélységesen nyugtalan emiatt.

Xiao Zhan a világban lévő szörnyű dolgokra gondolt – nincs wifi, nincs elektromosság, nincs vízöblítéses WC –, csak hogy el ne vörösödjön. Megköszörülte a torkát és fészkelődött egy kicsit.

– Ha azt mondom, hogy találtam egy titokzatos könyvet egy titokzatos barlangban, a kultiváció egy titokzatos módjáról, akkor hiszel nekem?

– ...

–... Mondj valamit, Lan Zhan!

– A mód, ami nem a helyes úton halad, ártani fog a testednek és a szívednek, Wei Ying – mondta Lan Wangji. – Meg kell fizetned majd az árát.

– Hajlandó vagyok megfizetni.

– Ez nem jó neked.

– Mit tudsz arról, hogy mi jó nekem és mi nem?

– Nem leszel képes irányítani... – torpant meg egy pillanatra Lan Wangji. – Wei Ying?

– Hm?

– Miért fészkelődsz ennyire?

– ... pisilnem kell.

– ...

– Mi az?

Lan Wangji köhintett.

– Akkor miért nem mentél még ki?

– Sötét van, és kint van a mosdó. Félek.

Lan Wangji úgy nézett rá, mintha attól tartana, hogy elvesztette az eszét.

– Wen Chao tényleg a Hant Halmon hagyott téged?

„Ahol a holttestek egymásra halmozódnak, és a haragos energia olyan erős, hogy még a nap sem süt" – ezt nem mondta ki. Xiao Zhan elpirult zavarában.

– A Hant Halom óta félek a sötétben és az elhagyatott helyektől. Elkísérsz, Lan Zhan? Kérlek!

Tudta, hogy ezzel csőbe húzta. Lan Wangji a világ végére is elkísérné, ha megkérné rá. A férfi gyanakodva nézett rá, de kérdés nélkül felállt. Xiao Zhan elvigyorodott, és felkapott egy tiszta rongyot és egy méretes tálat. Lan Wangji pislogott.

– Az mire kell?

– Természetesen azért, hogy megmosakodjak! Mi az, te nem szoktál megmosakodni pisilés után?

–...

Szerencsére, bár vízvezetékek és vízöblítéses WC-k még nem léteztek, volt egy tisztának mondható közös WC (vagy latrina, hiszen csak ástak néhány lyukat és falakkal kerítették körbe). Xiao Zhan elvégezte a dolgát, aztán sikeresen rángatta el Lan Wangjit a fürdőszobába, ami egy másik épületben volt. Lan Wangji az ikonikus „szégyentelen" szóval szidta le, amikor megkérdezte tőle, hogy szeretne-e venni egy közös fürdőt. Ugyanakkor jóindulatúan megvárta odakint, amíg Xiao Zhan az egyetlen gyertya fényében megmosakodott.

Xiao Zhan énekelni kezdett, miközben szorgos mozdulatokkal lesikálta magát. Amint meghallotta Jiang Cheng hangját odakintről, elhalkult.

– Wei Wuxian van odabent?

– Mn.

– Furcsa... nem szokott ilyen jó hangja lenni. Mit ácsorogsz idekint?

– Wei Ying fél a sötétben.

– Ugyanarról az emberről beszélünk?

–...

– Megkérdezted a talizmánokról és a Wenekről?

– Bevallotta. Azt mondta, hogy a Hant Halmon másféleképpen kultivált. Tudja, hogy ártalmas, de hajlandó megfizetni az árát.

– Még szép, hogy ez az idióta hajlandó...! És?

– Nem jutottam tovább a kérdésekben.

– Miért?

– Nem tudta visszatartani a vizeletét.

– Jó, ez tényleg ő lesz.

__________________

*donghua: az eredeti szövegben „anime" szerepelt, valójában kínai animációs sorozat. Bátorkodtam átírni, mert valószínűleg sokan ölnek érte.

Az írónő jegyzetei:

Nem vagyok biztos benne, hogy hogyan működtek a szennyvíz és a latrinák akkoriban, vagy hogy a kultivátoroknak egyáltalán szükségük van-e mosdóra... de esznek és isznak, úgyhogy valahol bizonyára ürítenek is, nem?

Jártam egyszer egy vidéki ázsiai faluban. A fürdő és a WC általában külön szobában vannak, sőt, a WC általában külön épületben a házon kívül, mert mocskos helynek tartják. Gyáva városi lány vagyok, úgyhogy nem tudom, más hogy van vele, de én biztos nem mennék ki WC-re egyedül este hat után.