Kicserélve (Switched) - fordítás [befejezett]

MDZS: A leleplezés

Xiao Xingchen máris megérezte, hogy többen követik. Nem Zichen vagy maga miatt aggódott. Inkább a kis Xue Yang miatt, aki mindenáron követte őket. Nem hagyhatta egyedül az utcán Xue Yangot, és Wei Wuxianre sem bízhatta őt, úgyhogy nem volt más választása, minthogy magával vigye. Most már úgy vélte, hogy inkább Jiang Chenget kellett volna megkérnie, hogy vigye el a fiút Lótuszrévbe. Xiao Zhan figyelmeztette rá, hogy amint elküldi a levelet, azonnal azoknak a célpontjává válik, akik a támadás mögött álltak.

A yilingi Hant Halom felé tartott, amit Xiao Zhan tanácsolt neki rejtőzködési helyként arra az esetre, ha bármikor követni kezdenék a valódi elkövetők.

Valóban, amint odaértek, őt, Song Lant és Xue Yangot azonnal kultivátorok vették körül, mindannyian a Lanling Jin klán egyenruhájában. Azonnal a háta mögé rejtette Xue Yangot, miközben Song Lan támadóállást vett fel, és készen állt rá, hogy előhúzza a kardját.

Jin Zixun és Jin Guangshan léptek elő.

– Ó, ó, hát ki van itt a Hant Halmon, a Wenek lakhelyén – gúnyolódott Jin Guangshan. – Azon gondolkodtam, hogy vajon ki segített megszökni a Wen-túlélőknek. Hát persze, hogy egy vándorkultivátor, aki nem tud semmiről.

Song Lan összehúzta a szemét. Xiao Xingchen egyik kezében a kardot tartotta, a másikkal Xue Yangot védte.

– Bocsáss meg, de fogalmunk sincs, hogy miről beszélsz.

– Nincs olyan kultivátor, aki ne hallott volna Wei Wuxianről vagy a hatalmáról, és nagyon kevesen mulasztották el a közeledő esküvőjének hírét – mondta Jin Guangshan. – Sajnálatos módon a Wenek visszaéltek ezzel, és kegyetlenül megölték, amikor a shijiéjét indult meglátogatni. A menyem, aki éppen az unokámmal állapotos, azóta egy szemhunyást sem aludt, mert folyton az öccse jár a fejében. Természetesen az én tisztem megbüntetni a gyilkost, a menyem és a meg nem született unokám érdekében.

Micsoda vicc, gondolta Song Lan.

– Azt hiszed, hogy mi öltük meg? Hol van a bizonyíték? Ez hamis vádaskodás.

– Nincs szükségünk bizonyítékra – vágta oda Jin Zixun. – Az, hogy itt vagytok, elégséges bizonyíték. Mi másért jönne ide bárki is, ha nem a Weneket keresi?

– Talán azért, hogy megszökjünk előletek? – kérdezte Xiao Xingchen. – Mit akartok tőlünk?

– Vagy feladjátok magatokat csendben, vagy erővel viszünk el titeket – mondta Jin Zixun.

Song Lan komoran válaszolt.

– Azt kell mondanom, nem szeretem, ha hamisan vádolnak olyasvalaki meggyilkolásával, akinek mindössze a nevét hallottam.

– Heh! – gúnyolódott Jin Guangshan. – Nem ismerlek, de tudom, hogy a barátod elég közel áll Wei Wuxianhez, ha egyszer ottvolt mellette az utolsó pillanataiban.

– ... Akkor azt is tudod, hogy azért voltam vele, mert megpróbáltam megmenteni. És ezek után azt mondod, hogy én öltem meg. Mit akarsz pontosan?

Jin Zixun előhúzta a kardját, és kettejükre szegezte.

– Egyszerűsítsük le a dolgot, bácsikám. Nem kell színlelnünk ezek előtt az emberek előtt. Add át azt a dolgot, amit Wei Wuxian rád bízott, és akkor talán elengedünk élve.

Xiao Xingchennek elkerekedett a szeme.

– Az amulettet akarod.

Jin Guangshan felnevetett.

– Megmondtam, Zixun. A-Yao okosabb, mint gondolnád. Csak az idődet vesztegetted a Yunmeng Jiang klánnál. Wei Wuxian soha nem hagyna egy ilyen értékes relikviát Jiang Chengre, aki gyengébb nála és Hanguang junnél, mert nem akarná, hogy megfertőzze. Olyasvalakire bízta, aki el tud tűnni a többi kultivátor elől, és elég erős ahhoz, hogy őrizze – mint ez a férfi, Baoshan Sanren tanítványa.