Korbácsra nevelve - második kötet

26: A jégkrémek szolgája - part three

8. § (1) A tulajdonos a nyakörvön kívül az alábbi módokon jogosult azonosítással ellátni rabszolgáját:
a) billoggal,
b) bilétával,
c) tetoválással,
d) nyakörvbe gravíroztatással.

(2) A tulajdonos az alábbi információkat tüntetheti fel a megjelölésben:
a) a tulajdonos vezetékneve,
b) a tulajdonos családi címere,
c) a rabszolga új személyi azonosító száma.

1999. évi CXXVI törvény a rabszolgatartásról
_________

Korvin tágra nyílt szemekkel meredt rá. A jégrém, amit megkezdet, a szája sarkában parkolt le.

– Te meg vagy húzatva? – kérdezte –, egyezkedni merészelsz velem? Velem, a tulajdonosoddal?

Álmos nem válaszolt. Eltökélten tartotta kezében a pálcikát. A szorítást erősebbre vette, hogy elkendőzhesse vele keze remegését.

– Mondj legalább három jó érvet arra, hogy miért kéne ezt megengednem!

Nem hiába készült fel erre alaposan az elmúlt hetekben. A tudományos cikkeket, amiket összeolvasott a telefonján, hibátlanul foglalta őket össze, külön-külön pontba szedve és kifejtve őket. Korvin nyílt tekintettel hallgatta őt.

– Rendben – mondta –, ha elsőosztályú alakítást nyújtasz most, akkor beleegyezek abba, hogy heti két alkalommal ihatsz három deci vörösbort. De csak előttem!

– Hálásan köszönöm, gazdám! Engedelmével, akkor én most leszopom a jégkrémet.

Álmos a kezében tartott édességre meredt.

Ne tessék haragudni, jégrém uraság – címezte neki gondolatban –, de hallottad, milyen parancsot kaptam... Remélem, azért élvezni fogod.

Mély levegőt vett, és minden idegszálával az előtte álló feladat teljesítésére fókuszált. Szeme sarkából látta, hogy Korvin úgy helyezkedik el az ülésben, hogy premier plánban láthassa őt.

Nekiveselkedett. Mesterien táncoltatta nyelvét és mozgatta ajkait. Néha támadtak spontán ötletei, amiket a közelmúltban olvasott Káma szútrából merített, és ültette át gyakorlatba. Hallotta, hogy Korvin ilyenkor elismerőeket füttyent.

Az meg volt vele elégedve. Sőt, még egy lusta tapssal is megjutalmazta őt a műsor végén. Álmos arca paradicsom vörös színben pompázott, mire kidobhatta a pálcikát a kocsi parányi szemetesébe.

– Ma este megkapod az első adagot.

– Köszönöm, uram!

Korvin is végzett a saját jégkrémével, a pálcikát a szemetesbe dobta.

– Miért ragaszkodsz ennyire ahhoz, hogy ihass alkoholt? – kérdezte. – Nem is tudom már, hányszor rágtad emiatt a fülemet.

– Még sosem ittam alkoholt, uram. Persze, a szilveszteri néhány korty pezsgőt leszámítva, amit apám engedélyezett.

– Na ne hülyéskedj már! A középiskolában nem voltál semmiféle buliban? Az osztálytársaiddal sem?

– Nem, uram – rázta a fejét tagadólag Álmos. – Minden időmet lekötötte a zongora. Reggeltől estig a konziban voltam, és gyakoroltam, hétvégéken meg a könyvtárban, illetve haveroknál lógtam és ott csináltam meg a házi feladataimat. Utáltam a nagybátyámnál lenni, csak aludni jártam oda.

– Kis stréber. Legalább ebben hasonlítunk – húzta el a száját Korvin. – Én is állandóan otthon voltam és tanultam, soha nem mentem el szórakozni. Hogy cseszegetett ezzel állandóan Dimitri!