Korbácsra nevelve - második kötet

27: Ágytöröttek

***

Az olcsó ágy vészesen recsegett, ahogy Korvin mozgott rajta. A rácsozott pinceablakot becsukták, hogy ne hallatszódjon ki semmi a nyári fülledt éjszakába, felverve vele a békésen alvó Borókát. 

– Ga'ámm... 

Álmos torkát érthetetlen hangfoszlányok hagyták el panaszos nyögések kíséretében. Száját betömték egy jókora, labdába gyúrt zoknival, nem lehetett érteni, amit közölni akar. Keze pedig az ágytámlához volt kikötözve az egyik vacak minőségű, még sorra nem került üleptelen bugyival, amit, ha Boróka véletlenül betoppanna, pillanatokon belül el lehetett tépni. Ő maga nem merte ezt megtenni, nem akarta kivívni magára gazdája haragját. Lebeszélni sem tudta őt a kikötözésről, mert az egyik korábbi ágytorna alkalmával olyannyira belemélyesztette Korvin karjába a körmeit, hogy a karcolásokat így kellett kimagyarázni:

– Hát, tudod drágám, hogy mennyire utál engem a felperes családja, és a múltkor a tárgyalás után megdobtak egy macskával.

– Egy macskával?

– Igen, egy macskával. 

Hogy Boróka ezt elhitte-e vagy sem, Álmost nem érdekelte. Per pillanat az kötötte le, hogy az erőteljes lökéseket még hangosabb nyöszörgések nélkül kibírja. Teste csúszott az izzadtságtól gazdája meztelen teste szorításában.

Korvin kimerülten a hátára gördült, amint elélvezett. Az ágy egy hatalmasat nyögött alatta. 

– Ez jó volt – lihegte.

Álmos levegőt kapkodva arrébb húzódott, a hűvös falhoz préselte síkos hátát. Máshogy nem is fért volna el a keskeny ágyon terpeszkedő férfi mellett. Többször kérelmezte már, hogy szerezzen be egy szélesebb és strapabíróbb ágyat, amin kényelmesen elférnek, de az elhárította azzal, hogy semmi kedve a méregdrága nyaralás mellé még egy drágább is ágyat vásárolni.  A fa ágykeret egyre fenyegetőbb hangjelzéseit is figyelmen kívül hagyta.

Korvin a pár perces pihenő után újból maga alá rántotta Álmost. A durva, erőteljes mozgások ritmusát követve recsegett alattuk az ágy, majd egy fülsiketítő csattanás kíséretében kettétört. 

– A kurva életbe! – átkozódott Korvin. Legurult az alája szorult Álmosról, a bugyival megkötött csuklókat egy gyors mozdulattal széttépte, a zoknipamacsot is kiszedte a szájából.

Csendre intette őt, és hosszú percekig feszülten fülelt. Megkönnyebbülten sóhajtott fel, amint egyértelművé vált, hogy Boróka nem ébredt fel a zajra. 

A két férfi esetlenül felkászálódott a romhalmazból, hogy megnézzék a keletkezett kárt. Álmos elgyötörten, csatakosan a testnedvektől állt fel, Korvin pedig még mindig felfelé kunkorodó hímtaggal.

– Ennek annyi – jelentette ki a nyilvánvalót. Az ágykeret a közepe táján menthetetlenül széttörött. – Tüntessük el innen!

Munkához álltak. Korvin lehúzta a matracot, Álmos pedig a fadarabokat hurcolta ki a nagy pinceterem egyik sarkába. Engedélyt kapott, hogy az egyik szekrényben lévő összecsukható, tartalék ágyat elővehesse, és rárakhassa a matracát. Korvin visszafeküdt rá, elterülve pihent rajta. 

– Tart még rám igényt, uram?

Korvin ránézett. Tekintetével végigmérte mocskos, meztelen testét. 

– Nem. Menj, és zuhanyozz le! Bűzlesz, mint az állat.

– Igenis, uram.

Bebotorkált a parányi fürdőszobába. Mindene sajgott, a szex nem kicsit merítette ki. Korvin és Boróka másnap délelőtt szállnak fel a repülőre, gazdája kihasználta az utolsó éjszakát arra, hogy előre levezesse a feszültséget, és kibírja két hétig férfi közelsége nélkül. Olyan vehemenciával döngette őt az éjszaka folyamán, hogy Álmos kis híján elájult. Az ágy hamarabb adta meg magát, mint ő.