Korbácsra nevelve - második kötet

24: Édes hármas, kicsit másképpen - part one

7. § A tulajdonos köteles a rabszolgával együtt nyakörvet vásárolni. A nyakörvnek az alábbi funkciókkal kötelező jelleggel rendelkeznie kell:

– azonosító adatok tárolása,
– nyomkövetés és helymeghatározás,
– hatósugár megállapítása, amin belül a rabszolga szabadon mozoghat,
– árammal való sokkolás lehetősége.

1999. évi CXXVI törvény a rabszolgatartásról
____________________

– Apa, ezt inkább adagio-ban kellett volna. – Álmos visszatekerte az elejére a zeneszámot, amit elkezdett, és figyelmesen végighallgatta. Megcsóválta a fejét. – Túl gyorsan vezényled.

A telefont lerakta maga mellé a terasz csempéjére, és ölébe vett egy viharvert, régi füzetet. Felnyitotta, ott, ahol megjelölte egy régi fényképpel, ami kihullott belőle.

– Laci ma meglátogatott minket Katival – betűzte ki a nehezen olvasható, szálkás, férfias írást –, Zoli első osztályú fogadtatásban részesítette: elszedte anyja rúzsát, kipingálta magát, és nem tudom, honnan, de szerzett balettruhát, és abban parádézott. Kár, hogy nem tudtam lencsevégre kapni az arcot, amit Laci vágott!

Álmos jóízűen felnevetett a szöveg alá beragasztott fénykép láttán. Ő szerepelt rajta, ahogy egy rózsaszín tüllszoknyában és egy fehér atlétatrikóban pózol a kamerának. Apja enyhén fogalmazott azzal, hogy „kipingálta magát". Inkább azt kellett volna írnia, hogy „kimázolta magát". A kisgyerek, alig négy éves forma Zoli arca ugyanis merő festék volt, száját jó vastagon körberúzsozta, arcán pedig bohócokéhoz hasonlatos piros folt virított. Az élénk szín komikus összhatást keltett lángoló vörös üstökével.

Kincsként dédelgette az ölében tartott babanaplót. A szülei írták róla és öccséről, feljegyeztek benne minden olyan vicces és érdekes eseményt, ami gyerekként velük megesett. Nagy részt gyerekszáj, illetve helytelenül kiejtett szavak leírása szerepelt benne, de leírtak néhány kellemetlen szituációt is, valamint egy jó pár hiszti is helyet kapott. Természetesen fotóval ellátva. Álmos, ahogy lapozott egyet, döbbenten meredt a képre, ami őt ábrázolta eltorzult, paprikavörös arccal, ahogy a földön fekszik és üvöltözik, ökölbe szorított kézzel csapkodva a parkettát.

Bele se mert gondolni, hogy Korvin milyen arcot vághatott, amikor meglátta ezeket a fotókat, illetve elolvasta a hozzájuk tartozó írásokat. A nagybácsi látogatását követően gazdája egyesével végigment a dobozok tartalmán, és csak miután átestek a szűrővizsgálaton, kapta meg őket.

A kartondoboz tartalma igazi aranybánya volt Álmos számára. Jelentéktelen vacakoknak tűnhettek egyesek szemében, őt azonban kitörő boldogsággal töltötte el, ahogy kézbe vehette a családi fotók közül azokat, amiket ő anno nem vett magához, a hang- és videókazettákat, amiket az apja vett fel róluk, a régi játékokat és ruhákat. A babanapló láttán pedig krokodilkönnyek gördültek le arcán, félre kellett tennie, nem akarta, hogy a könnycseppek elmaszatolják a töltőtollal írt sorokat. Ékszerek is előkerültek, bár az értékeseket már réges-rég eladta nagybátyja, csak a bizsukat örökölte meg. Talált köztük egy jó állapotban lévő rózsafüzért, azt föltekerte csuklójára a fagyöngy karkötő mellé, amit még gazdájától kapott.

Fogalma sem volt róla, hogy Korvin megtartott-e valamit is a dobozok tartalmából magának. Nem lehetett jelen a dolgozószobában, amikor az átnézte. Azt tudta, hogy nem dobott ki semmit, illetve hogy az édesapja naplóit, feljegyzéseit félretette elolvasásra. Eddig már hárommal végzett, azoknak Álmos egyből nekiesett, amint megkapta őket. Kockáztatva azt, hogy nem fog tudni felkelni reggel időben az ébresztőóra csörgésére, hajnalig olvasta őket a szobájában.