Korbácsra nevelve - második kötet

30: Urának keze nyoma - part one

6.§ (1) A tulajdonos köteles egészségügyi biztosítást kötni rabszolgája nevére. A biztosítás keretében a rabszolga jogosult a állami egészségügyi ellátásra, annak minden szolgáltatását igénybe veheti. A bejelentett lakóhely szerinti háziorvos nem tagadhatja meg a rabszolga felvételét, köteles kivizsgálni, ha az hozzá fordul, szükség szerint továbbítja szakorvosi kivizsgálásra.

1999. évi CXXVI törvény a rabszolgatartásról
__________

Ez furcsa – gondolta magában Álmos, ahogy egy jókora adag krémet nyomott az elektromos fogkeféjére –, Korvinnak most, amikor leszoptam, teljesen más íze volt. Ezt meg hogy?

Ezen rágódott végig fogmosás közben. Mintha anno a csábításokra való készülődés során olvasott volna olyasmit, hogy a sperma íze megváltozhat a táplálékbeviteltől függően.

Vajon mit ehetett? Ananászt? – Önmaga tükörképére vigyorgott. A gondolatot, hogy időnként ananászos desszertekkel fogja a közeljövőben traktálni gazdáját, viccesnek találta. – Kíváncsi vagyok, mennyi idő fog eltelni, mire rájön, hogy miért változott meg az étrendje.

A parányi fürdőszobát gőzfelleg töltötte meg, zuhanyzott az előbb. Dereka köré törülközőt csavart, fogát sikálva átment a szobájába, és kinyitotta a pince ablakot. Az ajtót is kitárta, a kereszthuzat kellemesen érintette nedves bőrét. Legjobban az tetszett neki, hogy a törülköző immár nem érintette az idegesítő fémketrecet, az, alighogy gazdája megérkezett kora délután a nyaralásból, lekerült róla.

Léptek zaja ütötte meg a fülét. Felismerte: Korvin jön le hozzá.

De miért? Hiszen megkapta, amit akart, nem? Vagy most fogja őt megbüntetni az elkövetett csínytevésekért?

Mint az őrült, sietett vissza a mosdócsaphoz, és csapta le fogkeféjét a helyére, a száját is gyorsan kiöblítette. Majd a szekrényhez lépett, tiszta ruhát vett elő. Remegő kézzel gombolta be az utolsó gombot az ingén, amikor Korvin átlépte a küszöböt.
Egy alig hallható, megkönnyebbült sóhaj tört ki belőle. Gazdájánál nem volt se szíj, se korbács.

Ez még nem jelent semmit − emlékeztette magát, ahogy gyorsan hátratette a kezét −, vigyázz vele!

Korvin is megmosakodhatott, mert fekete selyem háló köntösét viselte, a textil öv lazán ölelte körül csípőjét. Zsebéből egy rikító rózsaszín póló türemkedett ki, Álmos azonnal felismerte: abban jött vissza a nyaralásból. El nem tudta képzelni, hogy az hogyan került fel rá, tudta jól, hogy gazdája ki nem állhatja ezt a színt. El is képedt rendesen, amikor kinyitotta a bejárati ajtót, és meglátta őt benne.

− Ez az ing, amiről beszéltél? – Korvin a kezében egy halom frissen sült pogácsát tartott, egymás után tömte a szájába. – Amit nemrég vettél?

− Igen, uram – válaszolta alig érthetően. Fejét illendően meghajtotta. – Köszönöm, uram, hogy megengedte, hogy megvehessem!

Álmos, amíg ura elvolt a világ másik felén, annak engedélyét megkapva vett magának néhány váltás gallér nélküli inget. A rendes ingjei gallérját be kellett gyömöszölnie a nyakörve alá, törte a nyakát rendesen. Az újonnan szerzett ruhadarabokkal ki tudta küszöbölni ezt a kellemetlenséget, minimális ruhaanyag került csak a fém karika alá. Jelen pillanatban nem is tudott volna mást felvenni, mivel torka lüktetett, beszélni is alig tudott. Korvin a villa küszöbét átlépve azonnal letámadta őt. Az orvos utasítására hátulról nem rakhatta meg, ezért máshogy elégítette ki a két hetes nyaralás alatt felgyülemlett szükségleteit: a száját vette igénybe, a torkával együtt.