Korbácsra nevelve - második kötet

What if... beteg Álmoska - part one

Trrrrr. Trrrrr

Álmos résnyire kinyitotta szemét. A vekker éktelen hangerővel csörgött, majd kiszakította dobhártyáját.

Ez fura. – Eddig sosem zavarta érzékeny fülét a vekker zaja, azonban most úgy érezte, menten szétreped tőle a feje. Lustán rácsapott a szundira, és másik oldalára fordult.

Trrrr. Trrrr.

A fene egye már meg! – Újból rácsapott, ezúttal sokkal erősebben.

Vagyis.

Erősen akart ütni, keze azonban minta ólomból lett volna, olyan nehezen mozgott. Mi a franc van vele? Nyögve lerúgta magáról a takaróját, és felült az ágyban. Újabb nyomorúságos nap áll előtte.

– Brrr.

Fázósan összehúzta magát, meztelen lábujjait megmozgatta, hogy valamennyire felmelegedjenek. Legszívesebben visszafeküdt volna a jó meleg takaró alá, és aludt volna még néhány órát. De fel kell kelnie, gazdája éktelen haragra gerjed, ha nem látja el a tennivalóit.

– De rohadt hideg van itt!

Karját dörzsölgetve, dideregve feltápászkodott. Pedig megy a fűtés a szobában, miért fázik ő ennek ellenére is? Úgy döntött, vesz egy gyors, meleg zuhanyt, hátha attól magához tér. Az elhatározást tett követte, a parányi fürdőszobába vonszolta magát.

– Áhhh de jóóóó!

Olyan jó a víz! Ernyedt vállakkal állt a forró zuhany alatt, szemét behunyta. Ott helyben simán el tudott volna aludni, annyira ellazult.

Ez nem lesz jó.

Ahelyett, hogy felfrissült volna, még fáradtabban lépett ki a zuhany alól. A tükörben megnézte magát, semmi eltérést nem talált. Megpaskolta arcát, és így szólt:

– Szedd már össze magad, Zoli! Korvinnak ma fontos tárgyalása van, szüksége van rád! Kapd össze magad!

Nagyokat sóhajtva a szekrényéhez lépett, és felráncigálta magára a libériáját. Normál esetben percek alatt kész volt az öltözködéssel, most viszont jóval elmúlt fél hét, mire elkészült. Már rég fent kellene lennie, és nagyban kéne csinálnia a reggelit.

Felvánszorgott a földszintre, nehéz léptekkel bevonszolta magát a konyhába. Semmi kedve nem volt most egy elsőosztályú reggeli elkészítéséhez. Emlékeztetnie kellett magát, hogy urának aznap fontos tárgyalása van, és igenis meg kell csinálnia a finom reggelit. Nem csak a védenc, hanem ő is rosszul jár, ha a silány étel miatt a tárgyalás nem úgy sikerül, ahogy kellene.

– Te jószagú...

A faliórára pillantva elsápadt. Tíz perc múlva hét! És még alig készült el, pontban órakor kell felvinnie a teás tálcát, és felébresztenie gazdáját!

Főtt tojás helyett rántotta mellett döntött, az hamarabb megsül, nem kell megvárnia, míg a teavízben keményre fő a tojás. Megrepesztette a tál szélén a tojást, azonban a mozdulatba hiba csúszott, mert a tojássárga nagy része a libérián kötött ki.

– A rohadt életbe!

Fogott egy vizes szivacsot, és káromkodva letörölte magáról magáról a ragadós, nyúlós tojást. Nincs rá ideje, hogy leszaladjon, és tiszta ruhát vegyen fel. Hatalmas vizes folt éktelenkedett mind az ingjén, mind a mellényén, mire sikerül a kosztól megtisztítania magát. Egy száraz konyharuhával, meg némi papír segítségével tűrhetően felszárította, míg a teavíz forrt.