Korbácsra nevelve - második kötet

31: Fronthatás - part two

48. § Amennyiben a rabszolga a tulajdonosa ellen vétkezik, annak parancsát súlyosan megszegi, vagy annak testi épségét veszélyezteti, a tulajdonosnak lehetősége van a rabszolgát a rendőrségnek átadni. A rendőrség alapos vizsgálatot követően a tulajdonos kívánságát figyelembe véve dönthet úgy, hogy vagy feljelentést tesz, vagy közigazgatási eljárás keretében határozott időtartamra kényszermunkára ítéli a vétkes rabszolgát.

1999. évi CXXVI törvény a rabszolgatartásról
______________________

Álmoson is izgatottság lett úrrá. Évek óta nem volt mekiben, gazdája eddig sosem engedte el, határozottan elzárkózott attól, hogy „méreggel tömje tele magát", ahogyan az fogalmazott. Legutoljára konzis osztálytársaival volt ott megünnepelni tizenötödik születésnapját, pont egy nappal azelőtt, hogy nagybátyja bedugta a kiképzőbe. Vajon választhatja a menük közül kedvencét, a BigMac-ot eperfagyival leöntve?

– Lódulj, vegyél Csengének egy Happy Meal menüt, nekem egy McFlurryt, magadnak meg válassz egy tölcséres fagyit! – adta ki az utasítást Korvin, alighogy beléptek az ajtón. – Vidd magaddal Csengét, én addig keresek helyet.

– Uram, kérem, nem vehetnék egy menüt magamnak? Kérem!

– Tedd, amit mondtam! Tudod jól, hogy nem etetlek ilyesmikkel!

Nem mert ellenkezni. Csalódottan megfogta Csenge kezét, és beállt vele a kassza előtt kígyózó sorok egyikébe.

– A fagylaltja, uram – tette le gazdája elé a műanyag poharat, amint a megpakolt tálcával megtalált az asztalt, ahol a férfi már elő is vette aktuális olvasmányát. A játszóház közvetlen közelében foglalt maguknak helyet.

– Bemehetek játszani, Korvin úr?

– Előbb edd meg a kajádat, csak aztán mehetsz!

Csenge csalódottsága azon nyomban eltűnt, amint megkapta a gyerekmenü papírdobozát, felbontotta, és belekukkant annak tartalmába. Álmos fagyival a kezében helyet foglalt, és lassan nyalogatta, hogy az minél tovább tartson. Kényelmetlenül feszengett a széken, életében most evett először egy asztalnál gazdájával.

– De hát... – Csenge szája lekontyódott a dobozból kikerülő játék látványára. Egy könnycsepp gördült ki a szeméből. – Én a csillámpónit választottam, nem a kék autót!

– Álmos, megmondtátok, hogy melyik játékot akarjátok?

– Igen, uram. Fogalmam sincs, miért ezt rakták be.

– A rohadt életbe! – Korvin a műanyag zacskót megragadva felpattant, dühös léptekkel a kasszához ment reklamálni.

Álmos figyelemmel követte, hogy gazdája a sort megkerülve az egyik üres kasszához megy, és hevesen gesztikulálva leszólítja az egyik alkalmazottat. Az egyenpólós, pattanásos képű, nyurga gyerek elszaladt, perceken belül a többiekétől elütő öltözetű nővel tért vissza. Fekete blúzt viselt, feltehetőleg vagy a műszakvezetői, vagy az étteremvezetői rangot jelölte. Arca riadalmat tükrözött, ahogy az ingerült panaszost próbálta kibékíteni.

Korvin az összes kapható ajándékkal a kezében tért vissza hozzájuk, a zsákmányt Csenge elé borította az asztalra.

– Tessék, itt a kárpótlás. Megvan köztük az, amit szerettél volna?

– Jujj, Korvin úr! – Csenge azonnal kiszúrta a rózsaszín csillámpónit a halomból, és magához szorította. – Korvin úr a legszuperebb a világon, köszönöm szépen!

Álmos a többi játékot a hátizsákjába söpörte, amint szabaddá váltak a kezei. A fagyi, amit kapott, nem tartott sokáig, hármójuk közül ő végzett a leghamarabb. Unaloműzésként körbenézett, szeme kisvártatva megakadt valami oda nem illőn. Néhány asztallal odébb tőlük egy külföldi csoport fényképezkedéshez ölelkezett össze, középen egy fém nyakörves lány állt. Az étterem egyenruháját viselte.