Korbácsra nevelve - második kötet

25: Nyúl a bokorban - part one

8. § A tulajdonos a vásárlást követően köteles végrendeletében a rabszolga sorsáról határozni. Amennyiben a tulajdonos ezt elmulasztja, vagy a végrendelet nem felel meg a hatályos jogszabályoknak, a rabszolgáról hagyatéki tárgyalás keretén belül döntenek.

1999. évi CXXVI törvény a rabszolgatartásról
___________

Tűzként perzselt a júliusi nap. A kertbe ültetett növények elkókadtak, a fű megsárgult, hiába locsolta őket Álmos szorgalmasan minden reggel és este. Hasztalanul. Legalábbis nem sikerült olyanná visszavarázsolnia, amilyenre gazdája szerette volna. Pedig szabadkozott, hogy minden tőle telhetőt megtesz, sőt, bizonygatta, hogy a kert sokkal jobb állapotban van a szomszédokéhoz képest. Hiába, nem tudta a folytonos rosszallásokat kikerülni.

A fűnyíró zaja átszűrődött a fejhallgatón keresztül, amit azért vett fel, hogy ne kelljen az idegtépő berregést órákig elviselnie. Mintegy tíz percig bírta a zene és a búgás összhatását, aztán megadóan kikapcsolta a telefonján a lejátszási listát, és csak a zajártalom csökkentése céljából hagyta magán a drágán megszerzett fülest. Már bánta, hogy a vásárlás során nem tartotta fontosnak a jó hangszigetelő funkciót. Naivan azt hitte, elég lesz neki a kiváló hangzás.

Mindössze egy szalmakalap, rövidnadrág és sportcipő volt rajta. Felsőtestét jó alaposan bekente naptejjel, és úgy, félig meztelenül nyírta a füvet a rekkenő hőségben. Egy kis színt szeretett volna szerezni, reménykedett benne, hogy a nap hatására még több szeplője lesz az arcán és a karján, tudta jól, hogy gazdája mindig élvezettel szemléli az apró pöttyöket. Tejfehér bőre nem engedte, hogy lebarnuljon, így abban nem reménykedett. 

Tempósan dolgozott, fél órán belül a kert végébe akart érni, és azután az estebéddel kellett foglalatoskodnia. Urának aznap tárgyalása van, ilyenkor mindig finom étellel várja őt vissza. Épp annyi ideje van, hogy mindent meg tudjon csinálni az aznapra betervezett teendőkből, nem engedhette meg magának a lazsálást. 

A fejhallgatót hirtelen betöltötte a mobiltelefon csengőhangja. Kihúzta nadrágzsebéből, és rápillantott a kijelzőre. Boróka neve töltötte ki.

– Gyere fel! – hallotta a nő hangját, amint fogadta a hívást. 

– Igenis, úrnőm.

Egy cifra káromkodás szaladt ki a száján. Zsebre vágta telefonját, végigtrappolt a pázsiton, a teraszon lerúgta a koszos cipőt a lábáról, és mezítláb felszaladt gazdája emeleti hálószobájába. 

Ha ura hívta volna, átöltözött volna és megmosta volna arcát a konyhában. Most azonban biztos volt benne, hogy Boróka egy semmiség miatt kéreti őt, nem akarta az értékes időt pazarolni. 

Borókát Korvin franciaágyában találta a matracon hanyatt fekve, egy párnát karöltve trécselt telefonon az egyik barátnőjével. Felemelt ujjal jelzett neki, hogy várjon egy picit. 

Fogát beszívva, türelmetlenül ácsorgott. Szeme összeszűkült, ahogy a matracon felfedezett jó pár sötét, hosszú hajszálat. Legújabban napi teendői közé tartozott ezeket összeszedni, alig bírta a nő derékig érő hajzuhatagának a villában szanaszéjjel hullott hajszálait összegyűjteni. Leginkább a fürdőszobában és az ágyon alakultak ki nagyobb gócpontok. 

– Te meg hogy nézel ki? – Boróka a mobilt vállára szorította, a hívást nem szakította meg. – Zuhanyozz le, és öltözz fel rendesen! Tudod jól, hogy Kor ki nem állhatja, ha nem vagy az öltönyödben!

– Minden tisztelettel úrnőm, de még vissza kell mennem a kertbe, és be kell fejezzem... – nem tudta folytatni, mert Boróka rá se hederítve felvette a telefont, és folytatta a trécselést.