Korbácsra nevelve - második kötet

26: A jégkrémek szolgája - part one

30. § A rabszolga kérelmezheti a művi meddővé tételt, amihez a tulajdonos írásbeli jóváhagyó engedélye szükséges. A kérelem benyújtásától számított egy év lejártával sor kerülhet a műtétre, addig mind a rabszolga, mind a tulajdonos visszavonhatja a kérelmet.

1999. évi CXXVI törvény a rabszolgatartásról
______________

Tálcával a kezében egyensúlyozva ment fel a lépcsőn, egyenesen a hálószobák felé véve az irányt. A nagy tálcára kettő kisebbet rakott, amin egy-egy gőzölgő teás kancsó foglalt helyet, csészével, kiskanállal, cukorral és citromlével ellátva. Elhaladt a dolgozószoba, majd a fürdőszoba mellett, ahova rövid másodpercekre bekukkantott, hogy minden a helyén van-e. Boróka szobájába benyitva azt üresen találta. Az ágyat szemmel láthatóan használták az éjszaka folyamán, így Álmos kizárta, hogy az úrnő végig gazdája szobájában aludt volna.

Hangok ütötték meg a fülét. Korvin halószobájának ajtaja szokás szerint tárva-nyitva állt, halk nevetgélés zaja szűrődött ki belőle. Bekukkantott. Valóban, ahogy arra számított, az úrnőt gazdájával egy ágyban találta. Boróka a férfi mellkasára hajtotta a fejét, úgy beszélgettek egymást egymást simogatva.

Egy udvarias kopogást követően bement a szobába. Nem törődött vele, hogy zoknija, valamint nadrágja alsó része kissé nedvesen tapad rá a reggeli locsolástól. Feltöltötte a madáritatót is, a használt vizet pedig kiöntötte, magára loccsantva belőle egy jókora adagot.

Boróka éppen Korvin egyik viccén nevetett fel, amikor Álmos lerakta a teás tálcát ura éjjeliszekrényére. Levette róla az egyik tálcácskát, amit átvitt Borókáéhoz, és oda rakta.

– Óhajtsa, hogy kitöltsem a teát, úrnőm?

– Igen, kérlek, légy olyan kedves.

Zokszó nélkül tette, amire kérték. Nyugodt léptekkel visszasétált Korvin térfelére, és neki is felszolgálta a teát. Nem kérdezte meg, hogy kitöltse-e, mert az kötelező jelleggel elvárta tőle. Szeme sarkából látta, hogy éhes tekintettel méregeti őt. Nem törődött vele.

A nagy tálcát a hóna alá csapva már éppen hajolt volna meg, hogy megkérdezze urát, mit óhajt aznapra felvenni, amikor az eléje táruló látvány kibillentette őt lelki egyensúlyából. Megszokta már, hogy este, illetve reggel egy ágyban találja őket, és beszélgetnek, vagy csókolóznak, de arra, ami most történt az orra előtt, nem volt felkészülve.

Korvin ugyanis egy hirtelen mozdulattal maga alá teperte Borókát, és föléje hajolva elkezdte vadul szívni a nyakát. Mohón lehúzta róla a pizsamafelsőt, majd majd bal kezével a takaró alatt kötött ki, ki tudja, hová nyúlva. A továbbiaknak Álmos már nem várta meg, hogy tanúja legyen, hanem mint akit vasvillával kergetnek, sprintelt ki a szobából. Még hallotta, hogy ura utána kiált, de eleresztette a füle mellett.

A konyha biztonságában tudva magát kissé lenyugodott. Mégis mi a franc volt ez? Gazdája még soha, de soha nem csinált ilyet, még Petivel sem.

Most mit csináljon? Ki kell készítenie ura aznapi öltözékét, bajba kerül, ha nem tesz eleget a kötelességeinek. Ugyanakkor hallotta a fentről leszűrődő zajokat, amitől a gyomra felfordult. Képtelenség elvárni tőle, hogy becsukott szemekkel-fülekkel terítse ki a ruhákat, figyelmen kívül hagyva az ágyban zajló eseményeket.

Sóhajtott egyet. Átvitte az utolsó szükséges dolgokat az étkezőbe, majd nekiállt zabkását főzni urának, kihasználva az alkalmat, hogy előbb lejött emeletről, és van rá ideje. Addig marad a konyhában, amíg meg nem szűnnek a zajok, döntötte el magában. Aztán visszamegy a hálószobába felöltöztetni Korvint. Néhány percenként kidugta fejét a konyhaajtón, hogy leellenőrizze, mehet-e már.