Korbácsra nevelve - második kötet

24: Édes hármas, kicsit másképpen - part two

Peti barátságosan hátba veregette Álmost. 

– A következőre úgyse tudnál jönni, az Erdélyben lesz. Korvin a jövő hét után ki akarja venni a csütörtököt, meg a pénteket, és akkor négy napra elmennénk. Az a terv, hogy... 

Nem tudta folytatni, mert a mobilja váratlanul megszólalt. Ahelyett, hogy a füléhez tette volna, maga elé tartotta. 

Álmos döbbenten kapta oda fejét, és nézte Petit. Az ugyanis nem beszélt, hanem a kezeit használta – jelelt. A telefon képernyőjén egy középkorú nő tűnt fel. 

Petinek egy odavetett, megrovó oldalpillantását látva elnézett. Tátott szájjal bámulni azt, ahogyan az jelel, ugyanolyan illetlenség, mintha kihallgatná gazdája telefonbeszélgetéseit. Addig, amíg az telefonált, fejét leszegve a felkarját kezdte el simogatni az égésnyom mentén. 

Gazdája gondoskodásának köszönhetően a seb szépen gyógyult, rég lekerült róla a kötés. Ha feltűrte ingujját, azonnal kitűnt a sérülés, a tenyerén lévő viszont alig látszott már. Szemei előtt ismét lepergett, ahogyan a cigarettacsikket belényomják. Látta maga előtt barátja sápadt arcát is, amint megkapja a parancsot, hogy Kittivel menjenek fel az emeletre.

Vajon mi lehet a nővel, és Csengével? Róluk sem tudott semmit, Gellért is eltűnt az éterben a veszekedés óta. Hiányzott neki a kislány, de Kitti társaságának is örült volna, megkedvelte azalatt az idő alatt, amíg a partira készülődtek. Aztán eszébe jutott, hogy gazdája mennyire másképpen viselkedett velük, és ez a tudat hegyes tőrként döfött a szívébe. 

– Anyám volt az – tette le Peti a telefont, amint véget ért a videótelefonálás. – Tudni akarta, hogy mikorra várhat minket. Azóta hívogat folyamatosan, mióta tegnap Korvin elfogadta a meghívást hozzánk ebédre.

– Nem is tudtam, hogy Péter úr édesanyja siket.

– Az egész családom az. Sőt, még a nagyszüleim is azok. Én vagyok egyedül halló a családban, meg van egy unokatestvérem is, aki szintén az. Előbb tanultam meg jeleli, mint beszélni.

Most már értette, hogy Korvin hogyan jutott siket takarítónőhöz. Hogy ez nem jutott neki eszébe!

– Megkérdezhetem, hogy a szülei mivel foglalkoznak?

– Tipikus siket szakmájuk van. Anyám varrónő, apám pedig kárpitosként végezte, de tíz éve alapított egy saját céget, és lakásokat újítanak fel az öcsémmel. A nővérem pedig pénztárosként dolgozik – tette hozzá. – Budaörsön az Auchanban.

– Többen is dolgoznak ott siketek, mindig örülnek, ha köszönetet mondok nekik jelnyelven.

– Azt meghiszem – húzta mosolygós fintorra a szája szélét Peti. – Egyébként apám volt az, aki a te szobádat felhúzta. Korvin bérelte fel őt nem sokkal azután, miután eldöntötte, hogy vesz egy rabszolgát.

– Tényleg? Tudtam, hogy a szoba új, de ennyire új lenne?

Peti bólintott egyet. Új üzenete érkezett a telefonjára, azt gyorsan megválaszolta, mielőtt folytatta volna.

– Baromira meglepődtem, amikor először megláttalak. Sosem gondoltam volta, hogy Korvin mégis csak venni fog valakit, főleg azok után, ami Dimitrivel történt. 

– Ki az a Dimitri? Uram?

– Ó, a fenébe! – káromkodta el magát Peti. Mérgesen szívta a fogát, a telefont zsebre vágta. – Ezt most azonnal felejtsd el! Korvin nem tudhatja meg!

– Máris elfelejtettem, uram! — Álmos védekezően feltette a kezét, kissé megijedt a dühös hangvételtől. – Semmi nem történt, uram.