Korbácsra nevelve - második kötet

33: Térdepeltetett kukorica - part one

23. §. A tulajdonos jogosult határozott, vagy határozatlan időre kölcsön adni rabszolgáját. A kölcsönzés feltételeit a felek szerződésben rögzítik, amit harmadik fél jelenlétében írnak alá. Egy hónapnál hosszabb időtartam esetén közjegyző előtti okirat létesítése szükséges.

1999. évi CXXVI törvény a rabszolgatartásról
______________________

– Ezt most beveszed!

– Mi ez, uram? Altató?

– Miért hiszed folyton azt, hogy altatót akarok adni neked? – fortyant fel türelmetlenül Korvin. Kinyomta a tablettát, és Álmos szájába dugta. – Ez csak egy sima nyugtató. Nem akarom, hogy apámnak csak egy rossz mozdulata miatt is beparázz!

Lenyelte. Fintorgott egyet az íze miatt, gyorsan töltött magának egy pohár vizet, és lehajtotta. Töltött gazdájának is egyet, átnyújtotta neki. Csendben figyelte, ahogy az szed magának is egyet a nyugtatóból, és beveszi a folyadékkal együtt.

A konyhát frissen sült sütemény illata lengte körül, a félig kinyitott sütőből áramlott ki a meleg. Korvin az utolsó pillanatban kitalálta, hogy nem lesz elég a betervezett mousse au chocolat, ezért összedobott egy gyorsan elkészíthető vendégvárót is. A forró tepsiből óvatosan kiöntötte az aranybarna rudacskákat egy szalvétával bélelt üvegtálba, és átvitte a nappaliba a dohányzóasztalon sorakozó, csokis krémmel töltött üvegecskék mellé.

Nem ment vissza a konyhába az órák óta paprikás hangulatban lévő tulajdonosához, inkább átment az ebédlőbe. Egyenesen az ablakhoz tartott, feltornázta magát a széles párkányra, ott ücsörögve figyelte az utat. Bármelyik pillanatban megjöhetnek a vendégek.

Fél füllel hallgatta, ahogy Korvin a folyosón fel-alá mászkálva telefonál. Amennyire ki tudta venni, egy ajándékozási szerződés elkészítésére kérték fel, a részleteket tárgyalta. Aznap délben érkezett meg a villába, két napot töltött egy luxus kastélyban a családi nyaralásból frissen hazatért Borókával. Hála a barátnőnek több új ügyféllel gazdagodott, köztük azzal, akivel most beszélt. Csengét is hallotta, ahogy néha fel-felkacag, az emeleten mesét nézett Korvin laptopján. Miatta nem kellett aggódnia, hogy lemerészkedik a földszintre.

Barnikám, hol vagytok már? – Felnyúlt nyakkendőjéhez, picit meglazította. Szeptember elseje lévén teljes libériát kellett magára vennie, laza nyári öltözete a szekrénybe került. – Gyertek már!

Kocsi zaja ütötte meg a fülét, izgatottan az ablaküveghez nyomta az orrát. Csalódottan sóhajtott egyet, látva, hogy csak egy elhaladó autó az. Amióta gazdája közölte vele a bírósági tárgyalás után beiktatott fagyizás mellett, hogy három teljes hétre befogadják Barnabást, alig fért a bőrébe. DeFrász a szokásos nyaralási időszak alatt mégsem Gellértnek, hanem kisebbik fiának tervezte lepasszolni rabszolgáját.

– Ugye tudod, hogy ez miattad van? – mondta neki akkor Korvin a fagyizóban. – Eredetileg Gellérthez került volna, mert Kittinek szüksége van most segítségre. De a kis magánakciód után megváltozott a terv.

Korvin azon a véleményen volt, hogy az apja egyfajta próbának akarja alávetni. Ha valami rosszul sül el a három hét alatt, indokkal tönkretehetik. Azt sem tartotta kizártnak, hogy kémkedni küldik hozzá Barnabást.

Szerintem túlparázza – ez volt Álmos gondolata rögtön, ahogy meghallotta az okfejtést. Bár, azt el kellett ismernie magában, nem alaptalan a gyanú.

Nem vette észre, hogy a telefonálás megszűnik és Korvin belép a helyiségbe, annyira a bejárati kapunak szentelte a figyelmét.

– Te meg mit keresel ott? – ütötte meg fülét a parancsoló hang. Odakapta fejét. – Szállj le onnan! Nem vagy már óvodás!