Korbácsra nevelve - második kötet

33: Térdepeltetett kukorica - part two

A rajzért ezer köszönet Wolffangirl33 -nek! 🥰
_____________________

Amíg gazdája az emeleti dolgozószobában volt, lehajtotta fejét, behúzta nyakát, igyekezett minél jelentéktelenebbnek tűnni. Magas termete és rőt haja nem engedte beolvadni a környezetbe, hamar magára vonta Gellért figyelmét. 

– Kíváncsi vagyok – guggolt le eléje a férfi. Szeme ravaszul megcsillant. – Mi van itt bent?

Megragadta a gyömbér mintás alsónadrágot, és belekukkantott.

– Apu, nézd már – röhögött fel. Az alsót lerántotta róla, nemi szerve kirakatba került. – Ez borotválja magát!

– A végén még kiderül, hogy ő is homár. Vajon Korvinka tudja? 

Összeszorított szájjal hallgatta a férfiak gúnyos nevetését. A maga védelmére akart kelni, ura parancsa azonban lakatot tett a szájára. Ha nem lett volna a nyugtató, sokkal rosszabbul tűrte volna a megaláztatást. 

– Milyen színű a fanszőrzeted? – kérdezte tőle Gellért. Elengedte a boxeralsót, Álmos a pillanatot kihasználva visszahúzta magára. 

Nem adott feleletet. Nem is adhatott. Ez nem érdekelte a férfit, dühösen megragadta őt a mellényénél fogva. 

– Kérdeztem valamit! Süket vagy?

Elhajolt a ráfröccsenő nyálcseppek elől, azt érve el ezzel, hogy térdére más irányból nehezedett rá a testsúlya. Beleharapott a nyelvébe, hogy ne kiáltson fel. 

– Nem tanították neked a kiképzőben, hogy a kérdésre válaszolni kell? – Gellért felemelte a kezét, hogy öklével lesújtson. 

Ha nincsen Barnabás, minden bizonnyal egy monoklival lett volna gazdagabb. Mínusz törött szemüveg.

– Vörös – mondta rekedten, mint akinek be van dagadva a torka, és nehezére esik beszélnie. – Vörös színű, uram.

– Nohát. – DeFrász nehézkesen feltornázta túlsúlyos testét a fotelből, és bicegve odament saját rabszolgájához. Gyűrűs öklével egy hatalmasat sózott rá. – Baszogattad őt a kiképzőben, te buzigyerek? Hogy így tudod, milyen színű a faszánál a szőr?

– Uram! – Barnabás védekezően eltakarta karjával a fejét. – Nem csináltam semmi ilyesmit!

Hollósy Soma ütötte, verte őt ott, ahol csak érte. A rózsaszín pólón véres foltok jelentek meg, aminek láttán Álmos gyomra őrült liftezésbe kezdett. 

– Meztelenül kellett aludna mindenkinek! – fakadt ki végül Barnabás. – Innen tudom, uram!

A tulajdonos leeresztette húsos karját. Megvetően végigmérte a reszkető fiút, majd Álmoshoz fordult. 

– Igazat mond?

Egy apót bólintott. Aggódó pillantásokat vetett barátja felé, de az megint visszatért szoborszerű testtartásához. Nem nézett vissza rá. 

– A doktorkánk jól megnevelte ezt a pukkancsot, hogy így szót fogad – ütötte meg a fülét DeFrász megjegyzése. – Úgy látszik, végre felfogta, hogy egy rabszolgát csak veréssel lehet engedelmességre bírni.

Gellért egyetértően bólogatott, ő is visszaült a helyére apja mellé. 

Ura határozott lépteit meghallva megkönnyebbülten felsóhajtott magában. Korvin pillanatokon belül felbukkant a nappaliban, a kinyomtatott, cirkalmasan aláírt papírokat a dohányzóasztalra ejtette. Nem a kanapéhoz, hanem szolgája mögé lépett, kezét annak vállára tette.