Korbácsra nevelve - második kötet

39: Az utolsó napok - part one

TRIGGER WARNING:
öngyilkossági kísérlet

___________________

14.§ (1) A tulajdonos a házi fenyítési jog keretében azokban az esetekben okozhat nyolc napon túl gyógyuló sérülést, ha a rabszolga:
a.) szökést kísérel meg;
b.) a tulajdonosa életét, testi épségét veszélyezteti;
c.) másnak az életét, testi épségét veszélyezteti.

1999. évi CXXVI törvény a rabszolgatartásról
_______________________

Álmos bekopogott a saját szobája ajtaján. 

– Kész a reggeli, nem jössz?

Barnabás a falnak felé fordulva feküdt az ágyon. Előző nap, az anyjával való telefonbeszélgetés óta fel sem kelt onnan. 

– Meglepit csináltam neked. Nem akarod tudni, hogy mit?

Hanyag vállmegvonást kapott válaszul. Álmos halkan betette maga mögött az ajtót, levette öltöny felsőjét, lerúgta magáról a cipőjét, bemászott hozzá az ágyba, és szorosan hozzásimulva melléje feküdt. Lágyékába éles fájdalom nyilallt a mozdulatra, hangosan felszisszenve összerándult. 

– Még mindig fáj?

– Te is láttad, hogy hogy néz ki a farkam – felelte fojtott hangon. – Kizárt, hogy két napon belül meggyógyuljon. Az uram verései, hát... ilyenek. Nem éppen tiszavirág életűek. 

Hátulról átölelte Barnabást. Keze, miközben kényelmes pozíciót keresett, beleütközött valami papírféleségbe. Föltápászkodott, és megnézte magának. Barátja a kisfiáról készült ultrahang fotót szorongatta. Ajkába harapva visszafeküdt, és szorosan rátapadt, vigyázva azért arra, hogy feldagadt testrésze ne préselődjön kettejük közé. 

Hosszú ideig feküdtek így. Fentről nem hallatszott semmi, Korvin a reggeli után egyenesen a dolgozószobájába vonult, szigorúan meghagyva, hogy ne zavarják őt, maradjanak csendben. Nem sietett. Úgy döntött, hogy a kevésbé fontosabb házimunka várhat magára, majd csak akkor intézi el őket, amint De Frász visszaviszi a tulajdonát. Minden szabad percet vele akart tölteni. 

Ásított egy hatalmasat. A hosszú éjszakába nyúló beszélgetés gazdájával korántsem tette őt kipihentté. Ennek ellenére nem bánta meg, hogy fent maradt, sőt, örült neki, hogy megtudhatta, pontosan mi történt annak édesanyjával. Na meg Dimitrivel. Sok kérdésére választ kapott, már értette, tulajdonosa mitől lett ilyen tartózkodó. Az viszont továbbra is rejtély volt számára, hogy miért ilyen szigorú vele. Ha a többi rabszolgával kedvesen bánik, őt miért tartja rövid pórázon, és miért kéri számon minden egyes hibáért?

– Haragszol még rám?

– Akkor nem ölelgetnélek így – válaszolta. – De Frászra vagyok mérges, hogy arra kényszerít, hogy hazudj, lopj és kémkedj az uram után.

– Nem tenném, ha...

– Tudom.

Álmos zsebében a mobiltelefon megcsörrent, üzenete érkezett. A kijelzőre pillantva látta, hogy Korvintól érkezett. 

– „Emeld fel azt a lusta seggedet és irány a dolgodra!" – olvasta fel az üzenet tartalmát. Nyögött egyet, és az árulkodó térfigyelő kamerára nézett. Hogy gyűlölte azt a szerkezetet! – Gyere, menjünk fel! Vár ránk a reggeli. 

– Nem vagyok éhes.

Ezt meghazudtolóan Barnabás gyomra jól hallhatóan korgott egyet.

– Na, gyere! – Álmos megragadta barátja karját, és kihúzta őt az ágyból. – Mondom, meglepit csináltam, ízleni fog neked!