Korbácsra nevelve - második kötet

42: Rabszolgasimogató - part one

68.§ (1) A mindenkori hatályos büntető törvénykönyvben meghatározott feltételek beteljesülése esetén a bíróságnak lehetősége van arra, hogy szabadságvesztés büntetése helyett az elítéltet rabszolgaként ítélje oda a sértett félnek.

(2) A rabszolgaságban eltöltött időtartamot az okozott pénzbeli, illetve vagyoni kár mértéke alapján kell kiszámolni.

1999. évi CXXVI törvény a rabszolgatartásról
_____________________

Leütött egy billentyűt a zongorán. Előtte a kottatartón a Korvintól kapott fényképalbum állt kinyitva. Olyan helyen ütötte fel, ahol Barnabással közösen mosolyognak a mobiltelefon kamerájába.

– Nem, ez sem jó.

Komponálni próbált, kevéske sikerrel. Megboldogult szerelmének akart egy emlékdarabot szerkeszteni, sehogy se álltak neki össze a hangok. Éles fájdalom nyilallt a hátába, felszisszent. Felállt, tett néhányt kört a nappaliban, megmozgatta felsőtestét, elvégzett egy párat azok közül a gyakorlatok közül, amiket a gyógytornász adott fel neki.

– Fránya korbács – szitkozódott.

A teraszajtóhoz lépett, és kinézett az üvegen keresztül. A ködös, borongós januári égbolt semmivel sem javított nyomott hangulatán. Fásultan megdörzsölte alkarját a tetoválás környékén. Gazdáját csak késő délutánra várta, egy szál magában volt a villában.

– Bárcsak itthon lenne már.

Meglepődött, hogy ez kicsúszott a száján. Zűrzavaros érzelmeit, hangulatingadozásait már meg se próbálta összeszedett gondolatokba fogalmazni és elemezni őket. Hol kívánta gazdája jelenlétét, hol meg elátkozta magában, ha az csak rápillantott. Időnként teljes tüdőből üvölteni tudott volna Barnabás hiánya miatt, máskor pedig csak üres fejjel nézett ki a teraszra nyíló üvegfalon keresztül.

– Kéne neked valami társaság – mondta neki egyszer Korvin. Javaslatot nem tett, ő is hallgatott.

Gazdájának igaza volt. A vasárnaponkénti rendszeres misére járás nem sokat segített rajta. Hova mehetne? Unokatestvérével nem volt kedve találkozni, Olivérrel is nehezen állt szóba. Nem tudta, egyáltalán mit mondjon neki. Eszébe jutott, hogy az nemrég ismét megemlítette neki azokat a foglalkozásokat, amiket annak idején Márton atya tartott. Most, hogy a pap lebukott, másvalaki vette át a csoport vezetését. Korvin ezúttal nem tud mibe belekötni, el kell, hogy engedje őt. Este, amint felszolgálta a vacsorát, előterjeszti kérését, döntötte el magában.

Telefonja pityegett egyet. A zongorához sietett, és ránézett a kijelzőre. Felkiáltott meglepettségében.

„Hollósy Levente 2020. január 5-én kevéssel éjfél előtt, 23:54 órakor világra jött. Baba és mama jól vannak" – írta Korvin. Egy fotót is mellékelt az üzenethez.

Barni és Kitti közös gyermeke előző éjjel megszületett. Álmos visszaírt, megköszönte az üzenetet, majd visszatette a telefont. Kitörölt egy szemcseppet a szeméből.

Őrülten hiányzott neki Barnabás.

***

Összehúzta magán a téli kabátját, a templom hidege a csontjáig hatolt. Túlságosan is kezd hozzászokni a huszonhárom fokos fűtéshez a villában, ismerte el magában.

A foglalkozás, amire engedélyt kapott gazdájától, nem igazán nyerte el tetszését. Az új pap, aki a beszélgetést vezette az összegyűlt kis csoporttal, kerülte a forró kását, a rabszolgaság nehéz témáját. Érdektelen dolgokról folyt az eszmecsere, Álmos unottan hallgatta. Csak akkor szólt hozzá, ha egyenesen neki szegeztek fel egy-egy kérdést.