Korbácsra nevelve - második kötet

42: Rabszolgasimogató - part two

***

A kiképzőre gondolva lökött egy erőset. Alajos arcát maga elé idézve pedig egy még erősebbet. A legerősebbeket akkor csinálta, amikor nagybátyja jutott eszébe, aki eladta őt. Hogy rohadjon meg! Minden feszültségét az utolsó mozdulatokban vezette le, mígnem elélvezett. 

– Ez de jó volt – lihegte Olivér, ahogy Álmos lerogyott mellette az ágyban. Átfordult, hozzásimult, és szorosan átölelte. – Piszok jól csinálod. 

Álmos elveszett a szoros ölelésben. A szíve még hevesen vert, felsőteste izzadságban úszott, a pólója felszívta azt, és rátapadt a felsőtestére. Mindent megtett azért, hogy a csúcsra juttassa Olivért. Megragadta a karját, és még szorosabbra húzta magán az ölelését. 

– Nem veszed le a pólódat?

A fejét rázta, tagadólag hümmögött egyet. Nem akarta szétbarmolt, sebhelyes hátával tönkretenni a hangulatot. 

Olivér vette a jelzést, és nem kérdezősködött tovább. Most rajta volt a sor: ölelgette, simogatta, cirógatta őt.

Az egyezség értelmében, amit kötöttek, Álmos orgazmusig vitte Olivért, az meg a menetek közötti szünetekben az ő érzelmi szükségleteit elégítette ki. 

***

A rendszeres összebújások kiegyensúlyozottabbá, nyugodtabbá tették Álmost. Hosszú idő után lassan kezdett valami olyasmiféleséget érezni, hogy az élet mégis csak tartogat valami szépet a számára. Egyedül attól félt, hogy gazdája egyszer csak rajta fogja kapni őket. 

– Hé – szólt oda neki Korvin a kanapéról –, van valami ötleted, mivel lehetne ezt a szörnyű macskajajt enyhíteni?

Annyira szörnyű mégsem lehet, gondolta Álmos, elnézve a kanapén elnyúló Korvint. Igaz, a hosszú éjszaka után ziláltan állított be hajnalban, fáradt volt, nem jobban, mint amikor egy rendkívüli hosszúra nyúlt munkanap után ment haza késő este. 

Igennel felelt, meghajolt, és a konyhában csinált egy italféleséget, amit még a kiképzőben tanultak, és alkalmazták a hámból kirúgott őrök másnaposságának enyhítésére. Odanyújtotta gazdájának, és nézte, ahogy az fintorogva lehajtja. Nem az ízük alapján lettek az összetevők kiválasztva. 

– Uram, megkérdezhetem, hogy érezte magát a buliban?

– Ahhoz képest, hogy szinte mindenki be volt tépve, szórták esztelenül a pénzt és másztak szemérmetlenül a csajokra, nem volt hiábavaló. Hála a kiképző lebuktatásának tűzként terjed a hírem a felsőbb körökben, sikerült is pár zsíros ügyfelet szereznem. Hétfőn neki is állok – felelte Korvin. A vékony plédre bökött, Álmos betakarta őt vele. –  Egyedül az volt a szar, hogy nem ihattam annyit, amennyit szerettem volna, mert akkor szinte biztosan elkezdtem volna valamelyik helyes pasinak a seggét markolászni – tette hozzá sötéten.

Álmos felrázott egy párnát, és ura feje alá tette. Nem kommentálta a rövid beszámolót, pusztán egy udvarias fejbólintással vette tudomásul.

– Te, figyusz. Hogy döntöttél végül?

– Uram?

– Tudod, Levi ügyben. Mi legyen vele? Magadhoz akarod venni, vagy maradjon inkább Gellértnél, amint le lett választva az anyjáról?

Álmos letérdelt a kanapé elé. Lehajtotta fejét, a karkötőjét babrálgatta, majd ura véreres szemébe nézett. 

– Tisztelettel, gazdám, szeretném felnevelni.