Korbácsra nevelve - második kötet

32: Jogszolgáltatás à la Bastille - part one

49.§ Amennyiben a rabszolga az élet, illetve a testi épség elleni bűncselekményt követ el, a rendőrségnek hivatalból köteles eljárást indítania, valamint az ügyészséget értesítenie. A soron kívüli bírósági tárgyaláson a bíró az alábbi büntetéseket szabhatja ki:
   a) kényszermunka a kormányrendeletben meghatározott helyeken;
   b) kényszermunkatábor;
   c) ismételt akucikóra bocsátás;
   d) a debreceni kiképző központ szexrabszolga részlegére történő kiutalás.

(4) Ha a rabszolga a saját tulajdonosa életét oltja ki, tíztől akár életfogytiglanig terjedő kényszermunkatáborra ítélendő.

(12) A rabszolga védelmét hivatalból kirendelt védőügyvéd látja el.

1999. évi CXXVI törvény a rabszolgatartásról
______________

– Én felmentem! – Csenge a reggelije végeztével megtörölte száját a szalvétában, és leugrott a székéről. Kipirult arccal, izgatottan a konyha kijáratát célozta meg. – Pápá, Korvin úr!

– Hé, ne hagyd itt magad után a tányérodat! – szólt rá Korvin. – Vidd a mosogatóhoz!

– De Korvin úr! Boróka vár engem, azt mondta, hogy siessek!

– Én meg azt mondtam, hogy pakolj el magad után!

– De sietnem kell! – kötötte az ebet a karóhoz dacosan Csenge. A konyhaajtó küszöbén toporgott, mérgesen ökölbe szorítva kezét.

– Azt akarod, hogy elővegyem a fakanalat? – vonta fel a szemöldökét Korvin. – Ha tovább rosszalkodsz, akkor nem mehetsz el Borókával vásárolni, hanem szépen itthon maradtok!

A fenyegetés megtette a hatását, Csenge mérgesen toppantva egyet a lábával visszament az asztalhoz, felvette a tányérját, és a mosogatógépbe tette. A férfi engedélyét meg sem várva kiszaladt a szobából, fel egyenesen az emeletre, ahol Boróka már várta, hogy befonja neki a haját, majd együtt elmenjenek egy shoppingolási körútra – természetesen a ház urának bankkártyája terhére. A kislány nőtt, mint akit húznak, új ruhák kellettek neki.

Álmos a közjátékkal mit sem törődve ült az asztalnál, és tömte magát. Két és fél napi éhezés után végre ételhez jutott, se nem látott, se nem hallott, ahogy rávetette magát a szendvicsekre. Gazdája vele szemben ült, szórakozottan nézte, ahogy szolgája nagy elánnal tömi a bendőjét. Kint tombolt az augusztusi hőség, rövidnadrágot és ujjatlan pólót viselt, ami alól kikandikált szőrös mellkasa. A negyedik eltüntetett szendvicsnél megelégelte a műsort, és rászólt:

– Most már fejezd be! Még kihányod, amit bezabáltál.

– Igenis, uram. – Álmos félretolta a tányérját, és töltött magának a jéghideg bodzaszörpből. Saját kezűleg készítette a környéken fellelhető bodzabokrok terméseiből. Lassan szürcsölgette, vágyakozva azt képzelte el, hogy szokásos reggeli tejeskávéját issza, amitől gazdája szintén büntetésből eltiltotta.

Hátradőlt a székében. Behunyta szemét, mély levegőt vett. Még tudott volna enni, de tiszteletben tartotta ura parancsát, ő is nagyon jól tudta, hogy ha hirtelen túl sok ételt juttat a gyomrába, könnyűszerrel kihányja. Az elmúlt másfél nap kész kínszenvedés volt a számára, soha többé nem akarta megismételni. Arról nem is beszélve, hogy már az első napon lebukott. Ugyanis inni mindent ihatott, és ezt kihasználva a gyümölcsturmixba, amit magának készített, minden fellelhető dolgot belepakolt, köztük zabpelyhet, meg különféle magvakat. Gazdája ezután kizárólagos vízivásra ítélte. Hiába tömte tele magát csordultig a csapvízzel, gyomra megállás nélkül korgott.