love me back ~ jikook | ✔

37.

- Ha tudom, hogy ennyivel merészebben viselkedsz részegen, akkor nem ellenzem olyan nagyon, hogy igyál – szólalt meg Jungkook, miután ő is megkapta a jól megérdemelt kényeztetést.

Jimin egyáltalán nem érezte zavarban magát, sőt simán képes lett volna tovább is haladni. Most elmúlt a feszengés, kiürítette az agyát és csak tette, amit jónak látott. Úgy volt vele, ha már Jungkook hozzáért, akkor ő is örömet okoz az idősebbnek, mert az úgy igazságos. Maga sem számított arra, hogy az alkohol ilyen hatással lesz rá. De a megbánásra semmi oka, hiszen végre túllépett az aranyos rózsaszín hajú és cuki mosolyú, elsőéves fiú mivoltán.

- Ki gondolta volna, hogy ennyivel merészebben viselkedem? – vonta meg a vállait Jimin, miközben nyomott egy puszit Jungkook csupasz mellkasára. – Talán baj?

- Hogy lenne az? – mondta a fekete hajú, már-már nevetve. – Kifejezetten bejön ez az éned is. De tagadhatatlan, rendesen megleptél.

- Szeretnéd, ha még jobban meglepjelek? – kérdezte Jimin csillogó szemekkel.

Viszont mielőtt válaszolhatott volna Jungkook, a fiatalabb fogta magát és átdobta az egyik lábát rajta. Helyezkedett egy kicsit, majd határozottan elmosolyodott és végigsimított Jungkook csupasz mellkasán. Nem szólt egy szót sem, inkább beharapta alsó ajkait és ahol csak tudta, megérintette az idősebbet. Végigsimított a tetoválásain, amin eddig még egyszer sem volt lehetősége. Eljátszott a gondolattal, rajta vajon hogyan állnának a fekete vonalak, de ebből kizökkentette, hogy Jungkook megragadta Jimin bal kezét és a szájához emelte. Nyomott egy csókot az apró ujjakra, aztán elmosolyodott.

- Mire készülsz? – vonta fel az egyik szemöldökét az idősebb.

- Fogalmam sincs – válaszolta őszintén Jimin. – Képtelen vagyok most gondolkodni.

- Akkor cselekedj, babám – mondta Jungkook, amivel sikerült egy pillanatra a fiatalabba fojtania a szót. Jimin odahajolt a fekete hajúhoz, de még mielőtt megszüntette volna a távolságot kettejük között, odasúgta neki:

- Meg is teszem, babám – hangsúlyozta ki az utolsó szót és csak ezután csókolta meg Jungkookot.

Úgy tűnt, ez az este valóban csak Jiminről és Jungkookról szól. A többiek a nappaliban kártyáztak, és eszük ágában sem volt megzavarni az emeleten lévő szerelmeseket. Teljes mértékben tudták, hogy miért is vonultak el kettesben, ezért jól megvoltak ők a földszinten. Ha valami baj van, akkor úgyis szólnak nekik, eddig viszont minden a legnagyobb rendben zajlott. Még majdnem egy órát kellett várni éjfélig.

Nem csak Jungkookot, hanem még magát Jimint is meglepte a merész viselkedése. Eddig ennek a szöges ellentétét mutatta a külvilág felé, most viszont még megfordulni sem fordult a fejében, hogy visszafogja magát. Át merte lépni a komfortzónáját, amihez egyedül a barátai mellett volt elég mersze. A fekete hajúval végre önmagát adta, mindenféle álarc nélkül. Jungkook szerette a rózsaszín hajú szerényebb, visszafogottabb és aranyosabb énjét is, azonban bejött neki a határozott, pimasz és kissé kívánós oldala.

A fekete hajú viszont leállította Jimint, mielőtt bármi komolyabb történhetett volna kettejük között. A rózsaszín hajú meglepődött és kicsit hátrébb is húzódott az idősebbtől, mert fogalma sem volt, miért parancsolt neki megálljt. 

- Részeg vagy, biztosan most akarsz tovább haladni? – kérdezte Jungkook, miközben eligazgatta Jimin rózsaszín tincseit, amik a szemeibe lógtak.

- Igen – vágta rá azonnal Jimin. – Ki tudja, hogy mikor lesz újra alkalmunk kettesben lenni.

- Azt akarom, hogy mindketten józanok legyünk, amikor először lefekszünk. Szóval szerintem itt álljunk meg, és térjünk erre vissza máskor, rendben? – ült fel az ágyon Jungkook, ennek következtében a rózsaszín hajú is mocorogni kezdett.