love me back ~ jikook | ✔

02.

- Komolyan csak úgy fogta és kidobta a kukába? – háborodott fel Arin másnap reggel, amikor is Jimin kénytelen volt elmondani barátainak, mi történt vele tegnap.

Túl jól ismerik már őt ahhoz, hogy rájöjjenek, valami nincsen rendben. Jimin tegnap feltűnően szótlan volt az ebédszünet utáni órákon. A barátainak már az is fura volt, amikor csak fogta magát, és elrohant az asztaluktól. Viszont, amit utána leművelt, az még jobban azt igazolta, hogy valami baj van. Először azt hitték, hogy Jimin apjával történt valami, de miután reggel letámadták a rózsaszín hajút, és mind a hárman követelték tőle, mondja el, mi történt vele tegnap, nem bírt tovább ellenállni nekik. Arin szokásához híven elsőként reagált Jungkook kegyetlen visszautasítására, természetesen nem tetszését kimutatva. Utána elmondta Yesung és Alice is a véleményét, bár ők már koránt sem voltak annyira idegesek, mint a baráti társaságuk dívája.

- Szerintem írnod kellene még neki! Én a te helyedben az egész szekrényét teledobálnám levelekkel. – adott egy remek tanácsot Jiminnek – amit természetesen nem fog megfogadni. De azért jót mosolygott rajta, mert vizuális típus, ezért elképzelte a jelentet, amikor Jungkook kinyitja a szekrényét és száz darab levél rápotyog.

- Mindenképpen írni fogok neki még, csak nem tudom, hogyan kellene rávennem arra, hogy elolvassa a levem, és ne azonnal a kukába dobja.

- Nem vagytok jóban egyetlen osztály vagy évfolyamtársával sem? – kérdezte Alice. – Mert akkor általa eljuttathatnánk a levelet Jungkookhoz.

- Még egyszer megpróbálom a szekrényébe dobni, aztán pedig keresünk valamilyen más módszert, ha megint a kukában végzi a levelem – zárta le a témát Jimin, azzal a lendülettel pedig meg is indult az osztálytermük felé, mert eddig a folyosón állva beszélgettek.

Viszont mielőtt még az osztályához ért volna, meglepetés érte. Egyáltalán nem számított arra, hogy még első óra előtt találkozik Jungkookkal, akin szokásához híven fehér ing és fekete lábaihoz simuló nadrág volt. Jimin nyelt egy hatalmasat, mert nem igazán tudta felkészíteni magát a hirtelen találkozása. Jungkook viszont úgy sétált el mellette, mintha észre sem vette volna. Ezen a rózsaszín hajú egyébként meg sem lepődött, de azért valamilyen szinten mégis rosszul érintette.

- Jungkook! – kiáltotta egy lány az igazgató fiának nevét olyan hangosan, hogy az egész folyosó kristály tisztán hallja. – Visszahoztam a pulcsidat, amit még szombaton kölcsönadtál – tipegett Jungkook után. A tanulót egyébként Jiwonnak hívják és Jungkook évfolyamára jár, onnan ismerik egymást.

- Mondtam, hogy megtarthatod – sóhajtott fel Jungkook, mint akinek egyáltalán nincsen kedve a lánnyal beszélgetni.

- Én pedig mondtam, hogy kimosom és visszahozom neked – nyújtotta át Jiwon Jungkooknak a fekete pulóvert.

- Kösz – motyogta Jungkook, majd vetett egy pillantást az odagyülemlett embertömegre.

Mindig ez történik... Ha Jungkook valakivel beszél, aki nem a haveri társaságának tagja, az élettelen diáklányok már ott is vannak, hogy levideózzanak minden egyes mozdulatát. Aztán pedig rohannak a könyvtárba, ahol legerősebb a wifi jel, és már töltik is fel a Facebookos oldalukra. Nem ez a durva az egészben, hanem, hogy perceken belül több ezer like és több száz komment érkezik a videók és képek alá.

- Miért nem válaszoltál messengeren? – kérdezte Jiwon, miután látta, hogy Jungkook már nagyon szabadulna a kellemetlen beszélgetésből. Ha tudta volna, hogy ennyire nyomulós lesz a lány, akkor nem kíséri ki cigizni, csak hagyja egyedül kimenni a sötétbe.

- Miért válaszoltam volna? – vonta meg flegmán a vállait.

A jelenet hasonlított a koreai sorozatokban lévő iskolai drámajelenetekhez. Jelen esetben Jungkook a macsó, bunkó és flegma fiú főszereplő, Jiwon pedig a kedves, jószívű, ugyanakkor naiv női főszereplő. Jimin féltékeny volt a lányra, ugyanis neki még csak köszönni sem volt alkalma Jungkooknak, a lány viszont már bulizott is vele. Mit meg nem adott volna azért, hogy egyszer kiszemeltje kölcsönadja neki a pulcsiját. Többször is elképzelte már az illatát, de még egyszer sem került olyan közel hozzá, hogy kiderítse, jól gondolja-e.