love me back ~ jikook | ✔

22.

A Jeon család keveset használt nyaralója tökéletesnek bizonyult a titkos találkákra. Ha nem is minden nap, de hetente kétszer-háromszor biztosan elutaztak a Szöul határa mellett lévő házba, hogy pár órát nyugalomban eltölthessenek. Az iskolában is rengetegszer összefutottak a folyosón, de akkor igyekeztek úgy csinálni, mint akik nem is ismerik egymást. Az idő elteltével viszont egyre nehezebben ment a távolságtartás, ami kezdte Jimint és Jungkookot is kikészíteni. Hivatalosan viszont még december végén sem voltak együtt, mégis úgy viselkedtek egymással, mint akik már évek óta egy párt alkotnak.

- Szia – lépett oda Jimin Jungkookhoz, aki éppen az iskola aulájában feküdt egy padon, és olvasott.

A rózsaszín hajú az idősebb fölé hajolt és úgy várta, hogy elemelje kettejük közül a könyvet. Jungkook meg is lepődött rendesen, amikor ilyen közel találta magához az elsőévest. Fel is ült azonnal a padon, majd gyorsan körbepillantott, hogy esetleg nem látta-e őket valaki, akinek nem kellett volna.

- Alaposan körbe néztem, mielőtt idejöttem volna hozzád – vonta meg vállait Jimin, majd helyet foglalt az idősebb mellett a padon. – Nem vagyok felelőtlen, ezt tudhatnád már.

- Tudom, nem is azért néztem körül, mert nem bízok az óvatosságodban – sóhajtott fel a fekete hajú. – Ez már ilyen berögzült szokás nálam.

- Értem – erőltetett magára egy apró mosolyt Jimin. – Csak azért jöttem ide hozzád, mert szeretnék ma veled beszélni az órák után.

- Baj van?

- Nem, csak beszélni szeretnék veled valamiről egy nyugodt helyen négyszemközt – válaszolta Jimin, azzal már fel is pattant a padról, hogy visszamehessen a többiekhez, akiket az ebédlőbe hagyott.

- Mikor végzel ma? – kérdezte Jungkook, majd ő is felállt a padról, mert hiába mondta neki azt a rózsaszín hajú, hogy nincs baj, mégis rossz előérzete volt.

- Negyed öt, te?

- Én fél öt. Akkor megvársz a hátsó bejáratnál? Aztán beülhetünk valahova, ha szeretnél. – ajánlotta fel az idősebb, mire Jimin akarata ellenére is felhorkantott. – Most mi az?

- Azt hittem, megint a nyaralótokba megyünk.

- Menjünk oda? – ráncolta össze szemöldökeit Jungkook.

- Ne – vágta rá azonnal Jimin. – Jó lesz, ha beülünk valahova. Akkor majd várlak a hátsó bejáratnál, szia. – köszönt el az igazgató fiától az elsőéves, azzal az ebédlő felé vette az irányt.

Útjára engedett egy jó nagy adag levegőt, amikor már kellő távolságra volt Jungkooktól. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen magabiztosan és határozottan állt a fiú elé. Most sem így akart beszélni a fekete hajúval, de a többieknek igaza van, határozottnak kell lennie, ha el akar érni valamit. Jiminnek igazából nagyon nem tetszett a titkolózás, ahogyan az sem, hogy meg kellett játszaniuk magukat mindenki előtt. Kevésnek tartotta azt a napi három-négy órát, amit a Jeon nyaralóban töltöttek, és az sem nyerte el tetszését, hogy még az apjának is hazudnia kellett. Úgy tűnt, Jungkook teljesen elégedett a kialakult helyzettel, de Jiminnek kezdett az egésztől elmenni a kedve. Félreértés ne essék, nagyon szerette a fiút, de ő normális kapcsolatot akar a fiúval, nem rejtett, titkos szerelmet.

- Na? Beszéltél vele? – kérdezte Arin, amint Jimin leült hozzájuk az asztalhoz.

- Aha – sóhajtott fel Jimin.

- És? – kíváncsiskodott Alice.

- Találkozunk órák után és beszélünk – vonta meg vállait a rózsaszín hajú. – Nem tudom, hogy lesz-e elég bátorságom ahhoz, hogy elmondjam neki őszintén a véleményem.