love me back ~ jikook | ✔

14.

- Sajnálom. Nagyon sajnálom, hogy megbántottalak, bunkó és lekezelő voltam veled. Soha nem akartalak megbántani, egyszer sem önszántamból viselkedtem veled ennyire undorítóan. Minden egyes leveledet meg akartam tartani, el akartam olvasni, de nem tehettem, mert.... nos mert apám nem engedi. – sóhajtott fel Jungkook, majd végignyalt ajkain és folytatta. – Nem is szabadott volna hozzád szóljak. Nem lehetek veled jóban, mert megtiltotta. Ki fog rúgatni téged és eléri, hogy egyik közeli gimnáziumba se vegyenek fel, ha mi ketten közelebb kerülünk egymáshoz. – motyogta a fekete hajú, miközben azon volt, hogy a lehető legértelmesebb fejezze ki magát.

- Akkor miért viselkedsz így velem, mióta eljöttünk Szöulból? – kérdezte Jimin, mikor az idősebb hosszabb hatásszünetet tartott.

- Mert most nincs itt apám és nem tud irányítani. Biztosan most is figyelnek engem, de senki sem tud megállítani. – válaszolta Jungkook.

- Miért tiltotta meg, hogy jóban legyünk? – kérdezte Jimin, mert nem igazán értette, hogy az igazgató miért is van ennyire ellene.

Jungkook nyelt egy hatalmasat, de nem szólt egy szót sem. Belül vívódott, hogy most mégis mit kellene tennie. Mondja el neki az igazat? Hazudjon neki? Hiszen ő még csak két éves volt, amikor a balhé lezajlott, így nem emlékezhet semmire sem. Az apja meg biztosan nem mesélt neki a múltban történtekről. Ez viszont egy komoly dolog, amit nem Jungkooktól kellene megtudnia. Ezért is döntött úgy, hogy nem árulja el neki a teljes igazságot. Most elsődlegesen az érzéseiről szeretne beszélni, nem a múltban történtekről.

- Nem tudom – sóhajtott fel végül Jungkook. – Csak annyit tudok, hogy kettőnk közül neked lesz rossz, ha rájön, mi ketten mégis beszélünk egymással a tiltása ellenére.

- Értem – nyelt egy hatalmasat Jimin. Túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen. De miért volt vele kedves Jungkook, ha most közli vele, hogy még csak jóban sem lehetnek? – Vagyis nem, nem igazán értem.

- Micsodát? – pillantott a rózsaszín hajúra Jungkook.

- Miért vagy velem ilyen kedves, mióta eljöttünk Szöulból? Értem én, hogy most nincs itt az igazgató és nem tudja megtiltani, hogy beszéljünk. De ha visszamegyünk, akkor megint ott lesz. Akkor megint elutasító és lekezelő leszel velem?

- Nem, nem fogok ismét olyan undorítóan viselkedni veled – rázta meg a fejét Jungkook. – Tisztában vagyok azzal, hogy kedvelsz engem. Ezt a leveleiddel és a csokikkal is a tudtomra adtad.

Jimin csak bólintott egyet, mert felesleges lett volna tagadnia a nyilvánvalót. Még az idiótának is feltűnt már, hogy a rózsaszín hajú teljesen belezúgott az igazgató fiába.

- Én is kedvellek téged, Jimin – suttogta a lehető leghalkabban a fekete hajú, mintha attól félne, hogy olyasvalaki is meghallja az általa mondottakat, akinek nem kellene. – Már nagyon régóta bejössz nekem, de hamarabb sajnos nem tudathattam veled.

Jimin teljes sokkban ült Jungkook mellett és próbálta felfogni az előbb hallottakat. Jungkook komolyan kedveli őt? Az érzései tényleg nem viszonzatlanok? Valaki csípje meg, mert biztosan csak álmodik... Jeon Jungkook, a gimnáziumuk igazgatójának fia, pont a rózsaszín hajú elsőévesbe esett volna bele? Az lehetetlen.

- De már nem bírtam tovább várni, szóval muszáj volt beszéljek veled négyszemközt. Remélem most már érted, miért nem akartam ezt a buszon megbeszélni. – mondta Jungkook, amire Jimin csak egy apró bólintással válaszolt. Még mindig teljesen ledöbbenve ült a kiszemeltje mellett. A kiszemeltje mellett, aki viszont kedveli őt. – Nem mondasz semmit?

- Ugye nem szórakozol velem? – kérdezte Jimin, ugyanis ez az egész még mindig túl hihetetlen volt számára.

- Miért szórakoznék ilyesmivel? – ráncolta össze szemöldökeit Jungkook. – Önszántamból sohasem játszadoznék az érzéseiddel.