love me back ~ jikook | ✔

06.

Jimin egy határozott mozdulattal belökte a bejárati ajtójukat, mert másképp nem lehet bejutni a kis lakásukba. Több éve szorul már, de nincs, aki kicserélje, vagy éppen megjavítsa. Egyébként csoda, hogy még nem esett ki a helyéről, mert tényleg nem egy mai darab, idősebb lehet, még Jimin apjánál is. A rózsaszín hajú szokásához híven nem bújt ki a cipőiből, mert csak a szobájában van szőnyeg, az apja pedig nem szereti, ha mezítláb rohangál a lakásban, mert nem akarja, hogy egyetlen fia felfázzon.

- Megjöttem – kiáltotta el magát Jimin, amint beért a nappaliszerű helyiségbe.

Nem meglepő, hogy apját a kedvenc fotelében találta, ahol órákat képes ücsörögni, miközben a tévét nézi, sőt még jókat aludni is szokott ott. Szokásához híven az esti híradót nézte, viszont amikor megpillantotta fiát, azonnal neki szentelte az összes figyelmét egy hatalmas mosoly kíséretében.

- Szia, apa – ment oda Jimin az apjához, majd egy jó meleg öleléssel üdvözölte, ahogyan minden nap teszi. – Hogy vagy? – kérdezte, miután egy apró puszit is nyomott a homlokára.

- Ma előbb elengedtek a munkahelyről, szóval gondoltam lepihenek egy kicsit. Veled minden rendben volt az iskolában?

- Igen, minden rendben volt – bólintott egyet a rózsaszín hajú. – Kaptam egy hármast matekból, meg egy négyest töriből – újságolta ma kapott jegyeit büszkén. Se a matek, se a töri nem az erőssége, ezért nagyon örült ennek a két jegynek.

- Ennek nagyon örülök – veregette meg elismerősen Jimin vállait az apja.

- Apa, kérhetek egy kis pénzt? – kérdezte a rózsaszín hajú zavartan, mert nem szeretett pénzt kérni az apjától, hiába adott neki mindig még többet is, mint amennyire szüksége volt.

- Ó, talán egy lányt szeretnél meghódítani, vagy micsoda?

- Valami olyasmi – adott semleges választ Jimin, mert apja nem tud arról, hogy egy fiú tetszett meg neki, nem pedig egy lány. Egyelőre még nem is tervezte neki elmondani ezt, mert van elég baja így is.

- A szekrényen van a pénztárcám, hozd ide – mutatott az ebédlőasztal mögött lévő szekrényre, mire Jimin már fel is pattant a fotelről, hogy az említett tárgyért siessen.

Jimin azért nem szeretett sohasem pénzt kérni az apjától, mert így is nagyon szegényesen éltek. Jimin anyja születése után elhagyta őket, így apja nevelte fel egyedül, nem volt mellette senki sem, ahogyan támogatni sem támogatta egyetlen családtag vagy rokon sem őket. Többek között ezért sem kapott zsebpénzt Jimin, mint a többi gyerek, szóval néha muszáj volt kérnie egy kis pénzt, főleg, ha a barátaival terveztek menni valahova. Jimin apja természetesen nem sajnálta tőle a pénzt, ő éhezett is volna, ha úgy van, mert a fia volt számára az első, és az ő boldogságáért bármire képes lenne. Igaz, minden hónapban félre kell tenniük egy kicsit, mert orvoshoz kell mennie, mert úgy néz ki, hogy valami gond van vele. A tünetekből vérzékenységre lehet következtetni, de a lehető leghamarabb orvoshoz kell fordulnia, mert nem mertek teljes mértékben az internetre támaszkodni. Jimin ezért sem ment sokszor sehova, mert tudta, ez most sokkal fontosabb, mint hogy ő elmenjen szórakozni egyet. Nem mintha nem támogatták volna a barátai, amikor csak lehetőségük adódott rá, de Jimin egy idő után már rosszul érezte magát. Nem akarta terhelni sem Yesungot, sem Arint, sem pedig Alicet, hiába állnak nagyon közel egymáshoz.

Jimin nagyon örült az apjától kapott aprópénznek, mert már az lebegett a szemei előtt, hogy melyik édességet vegye meg Jungkooknak majd holnap. Legszívesebben az összes kedvencét felvásárolta volna, de egyelőre erre nincsen pénze, így marad egynél, kezdetnek az is teljesen elég lesz. Miután a rózsaszín hajú visszaült az apja mellé a fotel kartámlája, tekintete letévedt annak karjára. Szemei azonnal hatalmasra tágultak, ugyanis újabb kékes foltokat fedezett fel egyetlen családtagja bőrén.