love me back ~ jikook | ✔

30.

A hívás után Jimin és Jungkook nem beszéltek nagyon hosszú ideig. A fekete hajú azon volt, hogy ahol csak tud, megfeleljen az apjának. Ironikus, mert eddig pont ettől próbálta menteni magát, most mégis saját magának ásta meg a vermet. A rózsaszín hajú ugyan nem kereste az idősebb társaságát, de titokban reménykedett, hogy egyik nap odaáll elé Jungkook és félrehúzza, hogy beszéljenek legalább csak pár szót. Ez viszont nem történt meg. Ha össze is futottak a folyosón, akkor az idősebb azonnal elrohant, úgy, hogy még csak ránézni sem nézett az elsőévesre. Mindketten tudták, hogy ez így nem helyes és jó, de az igazgató miatt sajnos mást nem tehettek. Jaeho megtiltotta, hogy a két fiú akárcsak beszéljen is egymással.

Jimin és Jungkook társasága ismét két felé szakadt; voltak a harmadikosok és az elsősök. Pedig az utóbbi időben eléggé megkedvelték egymást a fiúk-lányok. Most viszont nem ülhettek egy asztalnál az ebédlőben, nem szurkolhattak együtt a kosármeccseken, iskola után pedig esélyük sem volt közösen beülni valahova beszélgetni. Beom és Arin ugyan tartották egymással a kapcsolatot, de Jiminre és Jungkookra tekintettel voltak, ezért csak az iskola területén kívül találkoztak. Az épületben köszönni köszöntek egymásnak, volt, amikor egymásra is mosolyodtak, de nem álltak le a folyosó közepén beszélgetni.

- Mit csinálunk ma suli után? - kérdezte Arin a rózsaszín hajútól, aki az asztalra könyökölve bámult ki az osztályterem egyik ablakán.

- Nem tudom - érkezett a kétszavas válasz. - Szerintem semmit.

- Ne mááár - nyafogott a fekete hajú lány. - Majdnem egy hete ezt csinálod. Mikor lépsz végre túl a depressziódon?

- Nem vagyok depressziós.

- Hát, persze - forgatta meg a szemeit Arin. - Szerintem el kellene valahogyan terelnünk a figyelmed Jungkookról. Ha iskola után rögtön hazamész és bezárkózol a szobádba depizni, azzal semmivel nem leszel előrébb.

Jimin eleresztett egy szomorú mosolyt, mert csupán a fekete hajú neve hallatán is görcsbe rándult a gyomra. Kíváncsi volt, hogy vajon mennyi idő kell majd neki ahhoz, hogy túllépjen Jungkookon. Legszívesebben felrohant volna a harmadik emeletre, megvárta volna ott az idősebbet a szekrénye előtt, és könyörögni kezdett volna neki, hogy ne kerülje tovább. Ha kellene, akkor még a földre is letérdelne, csak ne kelljen tovább úgy tenniük, mintha idegenek lennének. Túl sok mindenen mentek keresztül együtt ahhoz, hogy most úgy csináljanak, mintha nem is lett volna közük egymáshoz. Úgy volt vele, hogy neki még az is megfelelne, ha hetente csak egyszer találkozhatnának titokban, de legalább akkor sem kellene kerülniük egymást.

A tanár megjelenése szerencsére megmentette Jimint Arin zaklatásától, így volt egy óra nyugta. Mint ahogyan az elmúlt pár napban, most sem tudott odafigyelni a tanár szavaira. Hiába akarta most már összeszedni magát, egyszerűen nem ment neki. Szüksége volt a harmadikos fiúra, mert mellette végre teljesen önmagát merte adni. Igaz, gyakran még most is zavarba jött Jungkook szavaitól, de már azokat is kezdte megszokni. Erre minden csak úgy félbeszakadt. Nincsenek már titkos találkák, Xion nem viszi őket abba a nyaralóba, suliban sem tölthetik együtt a szüneteket, és Jungkook nem megy át órák után Jiminék lakására. Minden jónak vége lett. Ezek az apró dolgok jelentették Jiminnek a mindennapokat, amik nélkül üresnek érzi magát. Hiába van ott neki továbbra is Yesung, Arin és Alice, Jungkook nélkül már semmisem olyan, mint volt.

Az óra után Arin és Jimin a második emelet lépcsője felé vették az irányt, mert ott lesz órájuk. Arra viszont egyikük sem számított, hogy Beom a legfelső fokon fogja őket várni a falnak támaszkodva. Jimin a halloweeni buli óta nem beszélt Jungkook barátaival, sőt ők is kerülték, ahogy csak lehetőségük volt rá. Most viszont a szőke hajú harmadikos srác úgy tűnt, hogy őket várta, mert felcsillantak a szemei, amikor megpillantotta Arint és Jimint.