love me back ~ jikook | ✔

44.

Jungkook hajthatatlan volt. Elhatározta, hogy mindenképpen beszélni fog az apjával, erről pedig senki sem tudta lebeszélni. Nem hallgatott Dowonra, figyelmen kívül hagyta Xiont, még a barátai és Jimin sem tudta megváltoztatni a fekete hajú véleményét. Mivel úgy érezte, hogy ez az egész az ő hibája, ezért saját maga akart megoldást találni. Egyedül. Hajlandó lett volna alkudozni az apjával Jimin érdekében. Bármire képes lenne, csak a rózsaszín hajú maradhasson a gimnáziumban. Sikerült elérnie, hogy Jiminnel és apjával tarthasson hétfőn, így hárman indultak el az iskolába.

- Ugye nem fogsz kiabálni vele? – kérdezte a fiatalabb, amikor már az igazgatói iroda felé tartottak.

- Még egyelőre nem tudom – vonta meg a vállait Jungkook.

Szinte egyáltalán nem gondolkozott azon, hogy mit fog majd az apjának mondani. Valószínűleg úgyis elszáll az összes gondolata, amint meglátja. Na, meg Jaeho úgy ismeri a fiát, akárcsak a tenyerét, ezért, ha esetleg jól is érvel majd Jungkook, az apja biztosan visszavág valami ütősebbel.

- Szerintem jobb lenne, ha most csak mi ketten Jiminnel mennénk be – fordult Dowon a fekete hajú felé. – Először szeretnék én beszélni vele, ha pedig nem érek el semmit, akkor jöhetsz te. Úgy jó?

- Igen – mondta Jungkook, bár nem teljesen örült a férfi ötletének. Viszont úgy volt vele, hogy először hagy próbálja meg csak ő, úgy sem fog semmit sem elérni vele. Jaeho túlságosan keményfejű és csökönyös, szóval szinte lehetetlen, hogy Jimin apja elérjen nála bármit is.

- Minden rendben lesz – súgta oda Jimin a fekete hajúnak, aki csak eleresztett egy apró mosolyt és bólintott egyet. Hát, persze... Jungkook a folyosón maradt, Jimin és Dowon pedig bementek az igazgató irodájába.

Érezhető volt a feszültség a kis helyiségben, amint Jaeho és Dowon tekintete találkozott. Mindketten megfeszültek, de szerencsére egyikőjük sem szólalt meg, csak pislogás nélkül egymás szemeibe bámultak. Jimin ahogy csak tudta, összehúzta magát, mintha ott sem lenne. Legszívesebben kint maradt volna Jungkookkal a folyosón, de mivel az ő jövőjéről van szó, így sajnos jelen kellett lennie az irodában.

- Igazán kedves tőletek, hogy bejöttetek – csapta össze tenyereit elégedetten az igazgató. – Akkor már keresem is a papírokat, amiket alá kellene mindkettőtöknek írni.

- Miért is lettem kirúgva pontosan? – kérdezte Jimin halkan, ugyanakkor magabiztosan.

- Nem tudod? – lepődött meg Jungkook apja. – Többszöri figyelmeztetés után is loptál az iskola tornaszertárából. Ezt nem nézhetjük el egyetlen diákunknál sem. Még nálad sem, Park.

- Tessék? – háborodott fel egyszerre Jimin és Dowon is.

- Ugye most csak viccelsz? – szorította ökölbe kezeit a férfi. – Ennél nagyobb hülyeséget ki sem találhattál volna. Tisztában vagy azzal, hogy jelen helyzetben fordulhatnék a rendőrséghez is?

- Hajrá! – vonta meg vállait Jaeho. – Szerinted inkább neked hinnének és nem nekem? Elvégre is, én egy igazgató vagyok. Te pedig?

- Van bármiféle bizonyítékod Jimin állítólagos lopásai ellen?

- Két testnevelés tanár is látta Jimint tornaeszközöket lopni – villantotta ki fogait az igazgató, majd a rózsaszín hajú elé tolt egy fehér papírt. – Sajnos a biztonsági kamerák nem rögzítették, de két felnőtt ember biztosan nem hazudna ilyesmiről. Miért akarnának ártani egy tizedikes diáknak?

- Te... – csapott az igazgató asztalára idegesen Dowon. – Hogy lehetsz ennyire gusztustalan? Jimin nem csinált semmi rosszat. A családi gondjaidat ne az én fiamra vezesd át!