love me back ~ jikook | ✔

19.

Jungkook annyira belelendült az ivásba, hogy még akkor sem hagyta abba, amikor már javában kettőt látott mindenből. Jimin szerencsére mellette volt egész este, így nem volt egy percre sem egyedül az igazgató fia. Fél tizenkettő környékén Dongju és a többiek úgy döntöttek, hogy megindulnak haza, mert sajnos holnap reggel nyolckor kezdenek. Ez mind szép is jó, csak az volt a probléma, hogy kérdéses volt, Jungkook mégis hogyan jut haza.

- Fel tudnád nekem hívni Xiont? – döntötte a rózsaszín hajú vállára a fejét Jungkook. – A telefonom ott van a kabátom jobb zsebében.

- Aha – biccentett egyet Jimin, és már nyúlt is a fekete hajú zsebéhez. – Mi a jelszavad?

- A születési dátumod.

- Az enyém? – pislogott nagyokat Jimin meglepetten. Döbbenete még nagyobb lett, amikor beírta a születési dátumát és sikerült feloldania a fekete hajú telefonját.

- Nem akartam az enyémet beállítani, mert az túl nyilvánvaló lenne – vonta meg vállait Jungkook. – Na, hívd Xiont, mert kell neki fél óra ideérni.

Jimin kissé zavarban volt, de sikeresen megbeszélt egy helyet Jungkook sofőrjével, ahol majd találkoznak. Addig viszont még fel kellett segítenie a fekete hajút az asztaltól, le kellett vonszolnia az emeletről, majd két utcát sétálnia még vele a megbeszélt pontig. Még belegondolni is borzasztó volt. Nem csak azért, mert Jungkook részeg, hanem mert magasabb és izmosabb is, mint a rózsaszín hajú. Egyedül nem sok esélyét látta annak, hogy megbirkózik majd az akadályokkal, ezért is kérte Jungkook haverjainak segítségét.

- Beom most írt üzenetet, hogy már nem jön vissza. Hazakísérte Arint, aztán most hazamegy. – mondta Dongju.

- Akkor menjünk mi is szerintem – kelt fel az asztaltól Yesung.

- Vele mi lesz? – mutatott Alice a Jimin vállán durmoló Jungkookra.

- Jön érte Xion. Csak valaki segít kivonszolni a parkolóba? – motyogta Jimin, mire természetesen helyeslő bólogatásokat kapott. Dongju és Jinyoung semmi pénzért nem hagyták volna magára barátjukat, mert egyedül nem igazán boldogulna.

A két fiú felsegítették Jungkookot az asztaltól, majd kettejük közé fogva letessékelték az emeletről. Jimin, Yesung és Alice mögöttük kullogtak és azon imádkoztak, hogy ne boruljanak le mindhárman a lépcsőn. A két harmadikos fiú is ivott ám rendesen, de ők még tudták tartani magukat, ami az igazgató fiáról nem igazán mondható el.

- Biztosan meglesztek ketten? – kérdezte Dongju, amikor odaértek a megbeszélt helyre és Jimin közölte a többiekkel, hogy nyugodtan menjenek.

- Igen – biccentett a rózsaszín hajú. – Xion bármelyik percben itt lesz.

- Jó, de mindenképp írj, ha már a kocsiban vagytok, jó? – aggodalmaskodott Alice. Jimin természetesen megnyugtatta, hogy amint becsukja maga után Xion kocsijának ajtaját, első dolga lesz üzenni a lánynak.

Miután Jimin kettesben maradt Jungkookkal – aki egyébként az egyik cipőbolt bejárata előtt ült, akárcsak egy csöves –, sóhajtott egy hatalmasat. Nem gondolta volna, hogy majd pont neki kell vigyáznia az idősebbre. Ez általában pont fordítva szokott lenni, nem? Mármint nem volt ellenére a rózsaszín hajúnak, mert addig is legalább vele lehetett, csak sikerült annyira kirúgnia a hámból, hogy bealudt a hideg kövön ülve. Szája kissé szétnyílt, egy nyálcsík útnak is indult a szájából, a felvett pózról nem is beszélve.

A rózsaszín hajú megörült, amikor megpillantotta Xion fekete Jeepet. Jungkook sofőrje kiszállt a kocsiból, majd mellkasa előtt összefont karokkal megállt az igazgató fia előtt, aki időközben még jobban elterült. Jimin kissé kellemetlenül érezte magát, pedig neki aztán nem volt semmi köze ahhoz, hogy Jungkook így leitta magát.