love me back ~ jikook | ✔

32.

- Mikor vehetem már le végre ezt a szart? Baromira viszketnek már a szemeim és szúr is a sál rendesen. – hisztizett Jungkook, miközben a mellette ülő Xion felé fordította a fejét. Igaz, nem látta sofőrjét, de valahogyan tudatni akarta vele, hogy nagyon elege van már ebből a titkolózásból. Bár erre már akkor rájött, amikor rátette az igazgató fiára a sálat, ő pedig azonnal nyafogni kezdett.

- Ugye tisztában vagy azzal, hogy alig öt perce indultunk el? – sóhajtott fel Xion, miközben a GPS-re pillantott, ami azt mutatta, hogy még három perc és odaérnek az úticéljukhoz.

- Olyan erősen megszorítottad ezt a rohadt sálat, hogy szerintem maradandóan összenyomódott a fejem.

- Akkor most már legalább tudod mire fogni, hogy miért vagy néha ilyen hülye – vigyorgott Xion, ugyanis imádta szívatni a fiatalabb fejét.

- Áucs – kapott drámaian a szívéhez Jungkook az epés megjegyzést hallva. – Tényleg mikor érünk már oda?

- Egy perc.

- Jó – sóhajtott fel Jungkook, majd lábaival kezdte dobolni az éppen rádió menő szám ismerős dallamát.

- Na, megérkeztünk.

- Akkor végre levehetem a sálat? – kérdezte Jungkook izgatottan, viszont a megváltó igen helyett, egy lehangoló nemet kapott. – Mi? Miért nem?

- Csak egy kicsit fogd már be a szádat – szólt rá erélyesebben Xion Jungkookra.

- De... – kezdett volna egy újabb kör hisztibe Jungkook, de még mielőtt ez megtörtént volna, a sofőrje hirtelen kipattant a kocsiból és magára hagyta.

- Holnap reggel ugyanúgy jövök érte, mintha otthonról vinném iskolába, rendben? – hallatszódott be a kocsiba tompán Xion mély hangja.

- Rendben – érkezett a válasz, de Jungkook hiába fülelt, nem tudott rájönni arra, hogy Xion mégis kihez akarja lepasszolni.

- Hallod, te most meg akarsz tőlem szabadulni? – fordult azonnal a felé eső ajtó felé, amikor az kinyílt. – Hova hoztál engem?

- Mindjárt megtudod, csak igyekezz már! – mondta türelmetlenül Xion, majd nemes egyszerűséggel kirántotta a fekete hajút a kocsi anyósüléséről.

Jungkook ezek után nem mert megszólalni, ezért néma csendben tűrte, hogy sofőrje ide-oda ráncigálja. Halk suttogásokat ugyan hallott, de nem sikerült még így sem rájönnie arra, hogy mégis hol a fenében lehetnek most. Viszont volt egy hang, egy jellegzetes hang, amire azonnal felkapta a fejét, hasa pedig ezzel párhuzamba görcsbe is rándult.

Jimin? Jimin lakásán lenne? Ez őrültség! Annyira hiányozna neki már a fiú, hogy beképzelné Jiminék bejárati ajtajának nyikorgását? De hát annyira jellegzetes és természetellenes hangot ad ki a kopottas ajtó, hogy bárhol egyből felismerné.

- Xion, kérlek most már mondd el, hogy hol vagyunk... – harapdálta alsó ajkát Jungkook, miközben látványosan szenvedni kezdett.

Alapból rühellte a meglepetéseket, ahogyan azt is, hogyha titkolóznak előtte. Xion reggel óta egy szót sem mondott neki, és hiába jött érte a megszokott időben az iskola elé, azonnal be kellett kötnie a szemeit. Már ekkor tudta, hogy nem haza fognak menni, de ennél többre sehogy sem tudott rájönni. Xion túlságosan titokzatosan viselkedett, ez miatt Jungkook gyomra folyamatosan liftezett.

- Xion! Xion, komolyan mondom, hogy le fogom tépni maga... – emelte fel a hangját a fekete hajú, viszont mielőtt még befejezhette volna a sofőrjének szánt fenyegetést, lekerült róla a sál.