love me back ~ jikook | ✔

38.

- Hol töltötted az éjszakát? – tört be Jaeho Jungkook szobájába másnap délután.

Még csak kopogni sem kopott, ez miatt pedig a gimnazista fiú rendesen meglepődött. Nem számított arra, hogy az apja majd beszélgetést kezdeményez vele. Egyszer már találkoztak a konyhában, de egy halk üdvözlésnél többet szót nem váltottak egymással. Jaeho most mégis bemerészkedett Jungkook birodalmába, ez pedig arra utalt, hogy valami nincsen rendben.

- Dongjunál, de ezt már szerintem vagy ötször elmondtam – sóhajtott fel a fekete hajú.

- Biztos vagy te benne? – lépett közelebb Jaeho és látszott rajta, hogy tud valamit, amit nem feltétlen kellene.

- Igen, apa – mondta határozottan Jungkook. – Mutassam meg az este készült képeket, vagy mit akarsz?

- Park Jimin is ott volt? – érkezett a következő kérdés.

- Miért lett volna ott? Dongju, Beom és Jinyoung volt csak ott rajtam kívül.

Jaeho nem szólt semmit, csak ledobott egy doboz borítékot Jungkook asztalára, azzal elhagyta a szobát. Legszívesebben behúzott volna egyet a fiának, de tisztában volt azzal, hogyha kinyitja a sárgás borítékot és meglátja annak tartalmát, úgyis utána megy majd magyarázkodni. Akkor lesz alkalma veszekedni vele és szembesíteni a tényekkel. Komolyan ilyen hülyének nézte Jungkook a saját apját?

A fekete hajúnak hatalmasra tágultak a szemei, amikor megpillantotta a képeket Jiminről és a barátairól, amint megérkeznek Dongju házához. Jungkook  nem gondolta volna, hogy az apja még ekkor is figyeltette őt. Voltak képek, amin a rózsaszín hajú közelebbről látszott, akadt olyan is, ahol az egész társaság rajta volt, emiatt pedig összeugrott Jungkook gyomra. Csak akkor tudatosult benne, hogy az apja nagy valószínűséggel mindent tud, amikor meglátott egy képet, amin Jiminnel voltak kettesben.

Jungkook olyan gyorsan indult meg az apja után, hogy az asztalánál lévő széket is feldöntötte. Magyarázkodni akart, bocsánatot kérni és megígérni az idősebbnek, hogy soha többet nem megy Jimin közelébe. Nem akarja, hogy kirúgja és tönkre tegye az így is nehéz helyzetben lévő fiú életét. Abba beletörődött volna, ha mondjuk neki kell másik iskolába menni, de Jimin helyzete teljesen más volt. Ők nem engedhetik meg maguknak azt, hogy egyik napról a másikra új oktatási intézményt keressenek maguknak valahol a közelben.

- Apa! – sietett le kétségbeesetten Jungkook a földszintre. – Kérlek, hallgass meg! Meg tudom magyarázni az egészet.

- Hallgatlak – fonta össze mellkasa előtt a két karját az igazgató, miközben minden mozzanatával azt sugallta, hogy lenézi fiát.

- Én nem tudtam, hogy ott lesz Jimin. Még csak azt sem tudom, kinek az ötlete volt, hogy meghívják. Én tényleg elkerültem őt az elmúlt időszakban, ahogy kérted, még csak egy emeleten sem voltam vele a suliban. Kérlek, adj még egy esélyt és ne rúgd ki Jimint. – lépett közelebb apjához és még a földre is letérdelt, hogy úgy könyöröghessen tovább.

- Akkor miért nem jöttél haza, amikor megláttad, hogy ő is ott van? – tette fel Jaeho a nagyon egyszerű kérdést.

- Nem tudom – suttogta Jungkook könnyes szemekkel.

- Ez itt a probléma – horkantott fel a férfi. – Tegyük fel nem szándékosan találkoztál Jiminnel, de attól még ott maradtál, mit sem törődve azokkal, amiket megígértél nekem. Ennyire nem tudod magad az ígértekhez tartani? Így mégis hogyan higgyek neked a továbbiakban? Hogyan bízzak benned?

- Tényleg nem fogok többet találkozni vele – mondta Jungkook, amit az apja akart hallani, mert ezt látta a legjobbnak. – Sajnálom, hogy megint hibáztam. De mostantól jobban odafigyelek és még messzebbről elkerülöm Jimint.