love me back ~ jikook | ✔

12.

Jimin és Jungkook néma csendben sétált egymás mellett, miközben a dobogós helyet elért diákokat követték. Először hajókázni mennek, de kisbusz viszi el a nyerteseket a kijelölt helyre, ahol majd vízre szállhatnak. Egyikőjük sem kérdezte meg a másikat, hogy esetleg egymás mellé ülnek-e majd a buszon, mert nyilvánvaló volt. Jimin bemászott az ablak melletti ülésre, Jungkook pedig szó nélkül helyet foglalt mellette. Mindketten azon agyaltak, hogy mégis hogyan törhetnék meg a kettejük közé beállt kínos csendet, de egyiknek sem volt semmi ötlete. Végül Jimin volt az, aki lépett, mert elővette táskájának legkisebb zsebéből a fülhallgatóját, egyiket jobb fülébe dugta, másikat a mellette ülő felé nyújtotta.

- Akarsz zenét hallgatni? – kérdezte az idősebbet, mire ő természetesen bólintott egyet és már be is tette bal fülébe Jimin fülhallgatójának másik felét. – Nincs sok számom, de gondolom, úgy sem utazunk olyan sokat, szóval talán nem fogod őket unalmasnak találni.

- Majd meglátjuk – mosolyodott el Jungkook. Magában viszont azon gondolkozott, hogy Jimin vajon emlékszik-e olyan számokra, amiket még kiskorukban közösen énekelve és táncolva hallgattak.

Jiminnek jóformán angol számai voltak a telefonján, de pár koreai is megtalálható volt a lejátszási listán. Legelőször Gnash – I hate you, i love you című számát indította el, mert idefele menet is jó sokszor meghallgatta. Már régebben is tetszett neki ez a dal, de csak a héten töltötte le telefonjára. Teljes mértékben egyet tudott érteni a szám szövegével, főleg, miután Jungkook olyan csúnyán elutasította. Egyszerre utálta, ugyanakkor szerette is a fiút, ezért is lett ez a kedvence a napokban.

Jungkook behunyta a szemeit és úgy hallgatta a számot. Tisztában volt azzal az apró rejtett üzenettel, amit Jimin szánt neki. Annyiszor megbánta már a hétfőn történteket, és hiába szeretett volna tőle most azonnal bocsánatot kérni, úgy érezte, meg kell várnia az estét. Akkor majd nyugodtan el tudnak kettesben vonulni, anélkül, hogy kiabálnának körülöttük és esetlegesen csipsszel dobálnák őket. Sóhajtott egy nagyot, majd a mellette ülőre pillantott, aki az ablakon bámult kifele. Alsó ajkát harapdálta, szíve pedig azonnal hevesen kezdett verni, amint megérezte magán az igazgató fiának égő tekintetét. Tisztában volt azzal, hogy őt nézni, még sem mert felé fordulni. Túl közel vannak most egymáshoz, így semmi jó nem sülne ki abból, ha farkasszem alakulna ki kettejük között.

- Ez egy szomorú szám – szólalt meg Jungkook, mert jobb ötlete sajnos nem volt. – Nincsen vidámabb zenéd?

- Mostanában nem igazán voltam vidám hangulatomban – motyogta Jimin, majd kezébe vette a telefonját és a számai között kezdett kutatni „vidámabb" zene után.

Jungkook olyan gyorsan kapta ki a rózsaszín hajú kezéből a telefont, hogy esélye sem lett volna ellenkezni. Meg amúgy is kíváncsi volt, hogy melyik zenéjét választja ki. Vajon Jungkook is üzen majd neki valamit, vagy csak random rábök majd az egyikre? A fekete hajúnak több szám is ismerős volt Jimin lejátszási listájáról, de az egyik mégis különleges volt számára.

- Nem is tudtam, hogy ismered ezt a számot – mondta, azzal rá is nyomott Luke Christopher – Lot to learn című számára, amit még iskolakezdéskor hallgatott rongyosra.

Jimin akkor sem árulta volna el, hogy tulajdonképpen ezt a dalt Jungkooktól ismeri, ha megfenyegették volna. Még az iskolakezdés első hetében hallotta a fekete hajútól ezt a számot. Egyik délután várt az iskola előtt lévő buszmegállóban, amikor is elsétált előtte Jungkook és a társasága, ezt a bizonyos zenét hallgatva. Pont az volt a téma, hogy mi a szám címe, az igazgató fia pedig elárulta Dongjunak és Beomnak, hogy ki az előadó és mi a hozzátartozó cím. Jimin azonnal felírta a telefonja jegyzetébe, aztán amint wifi közelbe jutott, rá is keresett, illetve le is töltötte mobiljára. Azóta pedig rengeteget hallgatta ő is, mert mindig a fekete hajú fiú jutott eszébe róla.