love me back ~ jikook | ✔

09.

A két órás buszút nagyon hamar eltelt. A diákok egymással beszélgettek, zenét hallgattak, voltak, akik kártyáztak, és még olyanok is, akik aludni próbáltak. Jimin fülhallgatóval zenét hallgatott és az ablakon kifelé bámulva az elsuhanó tájat tanulmányozta, miközben gondolatai főtémája természetesen a kettő üléssel előtte ülő Jungkook volt. Az igazgató fia a mellette ülő Beomt idegesítette, mert be nem állt a szája és csak arról volt hajlandó beszélni, hogy nincsenek véletlenek. Biztos okkal utaznak pont ugyanazzal a busszal. Beom persze nem szólt egy rossz szót sem, mert örült annak, hogy végül az ő döntését fogadta meg, nem Dongjuét, miszerint hagyja Jimint és még csak ránézni se nézzen.

- Miért nem kínálod meg a csipszedből? – kérdezte Beom a mellette ülő fekete hajút, mire az értetlenül nézett rá, mert ő nem hozott magával semmilyen rágcsát az útra, így nem értette, miről beszél.

- Milyen csipszemről beszélsz?

- Erről – nyomott Jungkook kezébe egy sajtos ízesítésű rágcsálnivalót, amit még tegnap este vett a lakása alatt lévő kisboltban magának.

Viszont gondolkozás nélkül odaadta a barátjának a kedvenc csipszét, mert ezzel is segített volna neki abban, hogy beszéljen Jiminnel. Most még nincs itt Dongju, aki esetleg megakadályozhatná, szóval úgy döntött, kezébe veszi az irányítást.

- Nem lesz gáz, ha csak odamegyek hozzá, mikor hétfőn pont én utasítottam el őt? – kérdezte Jungkook, majd beharapta alsó ajkát, mert nagyon megbánta már az aznapi viselkedését.

- Először gondolom elutasító lesz, de nem hiszem, hogy sokáig bírja majd a megsértettet játszani.

- Én inkább a fekete hajú csajtól tartok – sóhajtott fel Jungkook. Nem esett olyan jól neki az a hétfői pofon, sőt valójában nagyon is hirtelen érte, ezért sem bírta rendesen lereagálni. – Nem fogja hagyni, hogy Jimin közelében legyek.

- Ne félj már egy nálad három évvel fiatalabb lánytól – nevetett fel Beom. – Mutasd meg, hogy ki vagy te, ne legyél ilyen beszari.

- Jól van már, itt sem vagyok – forgatta meg a szemeit az igazgató fia, azzal felpattant az ülésről, és meg sem állt Jiminék üléséig. Először nem szólt egy szót sem, csak megvárta, amíg mindketten észreveszik, hogy valaki megállt mellettük.

- Igen? – kérdezte a fekete hajú Arin.

- Én csak... szóval kérsz? – nyújtotta oda Jiminnek a csipszes zacskót. – Sajtos.

- Nem kér – válaszolt azonnal Arin és vissza is tolta Jungkookhoz a rágcsát.

- Nem tőled kérdeztem, hanem Jimintől. Szerintem nem néma, szóval ő is el tudja mondani, hogy kér-e a csipszből vagy nem. – szólt be a fekete hajúnak az igazgató fia, mert nem igazán tetszett neki az, hogy beleszól valami olyanba, ami nem is az ő dolga.

- Nem kérek, köszönöm – erőltetett magára egy apró mosolyt a rózsaszín hajú. – Nem szeretem a sajtosat, de azért kedves tőled, hogy megkínáltál.

- Nem tudtam – motyogta Jungkook. – De akkor innentől kezdve odafigyelek erre.

- Oké – válaszolta Jimin, bár rengeteg kérdés felmerült benne a fekete hajú megjelenését illetően.

- Akkor én most megyek is, úgyis mindjárt megérkezünk – erőltetett magára egy apró mosolyt Jungkook, azzal sarkon fordult és visszaült Beom mellé.

- Ez meg mi a fene volt? – kérdezte Arin Jimint, amikor már kettesben maradtak.

- Hát, én nem tudom.