love me back ~ jikook | ✔

16.

Jimin szapora léptekkel indult el az utolsó óra után a megbeszélt kávézó felé. Tisztában volt azzal, hogy azért találkoznak ott, mert az viszonylag messze van a gimitől, így kevesebb lesz az esélye annak, hogy valaki olyan lássa őket együtt, akinek egyáltalán nem kellene. Jimin egyébként minden reggel elmegy a Jay's Coffee mellett, mert a buszról abban az utcában száll le, ezért is tudta, merre kell mennie.

Ahogy közeledett a megbeszélt világoszöld épület felé, már nem csak a hasa görcsölt, hanem végtagjai is remegni kezdtek. Még mindig hihetetlen volt számára, hogy Jungkookkal fog ebédelni menni, méghozzá kettesben. Pár nappal ezelőtt még csak gondolni sem mert arra, hogy ők ketten valaha még szóba fognak állni egymással. Most mégis arra készülnek, hogy kettesben töltsék a délutánt, még ha Jungkooknak el is kellene kerülni a rózsaszín hajút. Jimin alsó ajkát harapdálva megállt a kávézó előtt, de mivel nem látta még sehol sem az igazgató fiát, ezért nem tudott mást tenni, mint várni. Nem tudta hova mennek, mert semmit nem árult el neki Jungkook. Csak azt, hogy találkozzanak a Jay's Coffee előtt, a többi majd utána eldől.

Jimin kissé megrémülve figyelte azt a fekete Jeepet, ami pontosan előtte állt félre. Rosszabbnál rosszabb gondolatok lepték el agyát, mert azokban az elrablós filmekben is nagy fekete autóba lökik be az áldozatokat. Már készen állt arra, hogy berohanjon a kávézóba segítségért könyörögve, de ekkor lehúzodott a hátsó ülés ablaka, Jungkook pedig egy hatalmas mosoly kíséretében intett egyet az elsőévesnek. Jimin szívéről hatalmas kő esett le, amiért nem elrabolni készülik őt, csak Jungkook az.

- Nem szállsz be? Éhen halok már. – szólt oda Jiminnek az idősebb, amikor még percekkel később sem mozdult.

- De – bólintott egyet, majd a biztonság kedvéért körbe pillantott, hátha valami gyanúsat fedez fel. De szerencsére ez nem történt meg, ezért kevésbe rástresszelve szállt be Jungkook mellé a hátsó ülésre.

- Jó napot – hajolt meg, amikor megpillantotta a kormány mögött ülő Xiont.

- Szia – köszönt vissza, és azon volt, hogy ne feltűnően, de azért mégiscsak végigmérje magának a fiút.

Egy éves is alig volt, amikor utoljára látta, ez miatt pedig rengeteg emlék felszínre tört benne. A szíve szakadt meg a Park család miatt, de igyekezett érzéstelen arcot vágni és megindulni az általa javasolt étterem felé. Nem hitte volna, hogy valaha még látni fogja a kis Park Jimint, méghozzá pont Jungkook miatt. Nagyon sokat változott, az arca sokkal vékonyabb lett, mint volt. Fekete haja már a múlté, de a rózsaszín szín is nagyon jól állt a tizenhat évesnek. Legelőször az szúrt szemet Xionnak, hogy Jimin nagyon sokat fogyott az elmúlt évek alatt. Kiskorában egy kis gombóchoz hasonlította mindenki. Most már nyoma sincs a kicsit teltebb alakjának, ugyanis sikerült a felesleges súlytól megszabadulnia. Xion csak reménykedni tudott abban, hogy nem a szegény életkörülmények miatt nem jutott elég ételhez a fiú.

- Merre megyünk? – kíváncsiskodott Jimin, mire Jungkook közölte vele, hogy az bizony titok. – Úgy érzem, hogy jobban ki kellett volna öltöznöm. Nem gondoltam volna, hogy ilyen autóval fogok utazni.

- Szerintem semmi baj nincsen a ruháiddal – vonta meg a vállait.

Őt nem zavarta, hogy Jimin csak egy sötétbarna pólót és egy teljesen átlagos farmernadrágot viselt. Az sem érdekelte, hogy a mellette ülő cipője nem volt márkás és vadonatúj sem. Felőle akár egy strandpapucsban is ülhetne mellette szakadt ruházatban, az sem érdekelné különösebben. A családjával ellentétben ő sohasem nézte le a náluk szegényebbeket. Nem mindenki születhet milliomos családba. Attól, mert valaki szerényebb körülmények között él, attól még egyáltalán nem számít rossz embernek.