love me back ~ jikook | ✔

15.

Jungkook izgatottan és egy sumák mosollyal az arcán ült be Xion mögé a fekete Jeepbe. Az igazgató fiának sofőrje már ekkor tudta, hogy a háta mögé beült fiú valamit akar tőle. Mivel már egészen a születése óta a Jeon család egyik sofőrjeként dolgozik, ezért ismerte már annyira Jungkookot, hogy tudja, valami olyasmit fog tőle kérni, amire apja azonnal nemet mondana. De nem szólt semmit, csak köszöntette a fekete hajút és szokásához híven megkérdezte, hogy milyen volt a napja.

- Igazából laza volt – vonta meg a vállait Jungkook. – Szerencsére elmaradt két órám, azért végeztem hamarabb. Neked mit kellett csinálnod?

- Elvittem Soeun kisasszonyt vásárolni, utána pedig felügyeltem, miközben segédkezett az ebéd elkészítésében.

- Izgalmasnak hangzik – horkantott fel Jungkook. – Hogy bírtál ki vele egy egész napot?

- Volt huszonegy évem megszokni a mondjuk úgy, hogy egyedi stílusát – vonta meg a vállait Xion, majd beindította az autót, mert fél óra múlva már a Jeon birtokon kell lenniük. – Mára esetleg van valami terved?

- Most, hogy így megkérdezted, igen, lenne itt valami, amiről beszélnünk kellene – sóhajtott fel Jungkook.

Száz százalékban megbízik Xionban, nem arról van szó. Tisztában van azzal, hogy amit ők ma itt beszélnek, az itt is marad, mégis félt felhozni Jimin nevét. Őrültségre készül, amiért akár ki is tagadhatják a Jeon családból, de úgy volt vele; egyszer élünk. Ha most nem áll ki Jimin mellett és nem közeledik felé, akkor ebben az életben soha nem lesz már rá lehetősége. Most kell lépnie, most kell szembeszállnia az apja tiltásaival, mert még fiatal és előtte van az egész élete. Most kell eldöntenie, hogy az apja árnyékában szeretne leélni az élete hátralevő részét, vagy boldogan azzal, akit teljes szívéből szeret.

- Van egy bizonyos ember, aki már nagyon-nagyon régóta tetszik nekem. Nem beszéltem még neked róla, mert Beomon, Dongjun és Jinyoungon kívül senki sem tud róla. Szóval ez a bizonyos valaki szeptembertől az én gimimbe lett elsőéves. A hétvégi kiránduláson megembereltem magam és őszintén beszéltem vele az érzéseimről. Tudod jól, hogy ez nálam nagy szó, mert egyedül neked és a haverjaimnak tudok csak megnyílni, még apának és a nővéremnek sem. És őt szeretném ma elvinni valahova enni.

- Úgy érzem, hogy itt nem csak egy szép lányról van szó, mert akkor nem így vezetted volna fel őt – pillantott Jungkookra a visszapillantóból Xion.

- Ő tényleg nem csak egy átlagos, szép, gazdag család lánya – mondta a fekete hajú, majd nyelt egy hatalmasat. Nem merte elmondani a legnagyobb bizalmasának, hogy jelen esetben egy fiúról, méghozzá pont arról a fiúról van szó, akit jó messziről el kellene kerülnie.

- Tudod jól, hogy amit nekem mondasz, az kettőnk között marad. Nem fogok semmi olyat elmondani az édesapádnak vagy a nővérednek, amit nem szeretnél. Tizennyolc éve melletted vagyok jóban-rosszban, szóval szerintem volt időm bizonyítani a megbízhatóságomat. – mondta a barna hajú férfi, majd lefékezett a piros lámpánál és ismét Jungkookra sandított a visszapillantóból.

- Nem arról van itt szó, hogy nem bízok benned, csak nekem erről baromira nehéz beszélnem. Ő nem egy lány, Xion. – hajtotta le a fejét az igazgató fia és még a szemeit is becsukta, ugyanis kicsit tartott sofőrjének válaszától.

- A mai világban szerintem már nem számít ez akkora dolognak – szólalt meg a férfi, miután a lámpa zöldre váltott. – Mármint sokkal elfogadóbbak az emberek, mint mondjuk húsz éve voltak. Persze, megértem, hogy még mindig „nem hétköznapinak" számít, ha valaki nem az ellenkező nemhez vonzódik, de az én véleményem szerint a szerelmet sem a nem, sem pedig a kor nem befolyásolja.